Vannak olyan napok...

...amiket egyszerűen csak nem szabad megörökíteni az utókornak. Ez a mai nap azt hiszem pont ez a kategória volt. Az emberi hülyeség széles palettáját (beleértve jómagamat is) sikerült felvonultatni. Még szerencse, hogy azért a dolgok összességében jóra fordultak. De ez igazából nem rajtam múlt.

posted from Bloggeroid

a két csoda...

elmaradt. :((( nagyon nehezen emésztem, hogy ennyire törékeny az élet és mulandó. pedig annyira reménykedtem. nehéz feldolgozni.

egy kicsit...

... hadd ünnepeljem magam és a valószínűtlen kitartásomat: tegnap töltötte be a 11. évét a blogom :)
... a valaha írt leghosszabb naplóm.... a valaha létező leghosszabb életű hobbim.

hát Isten éltesse!

És mindeközben...

...valójában egy havas tájon járnak a gondolataim és kérem a Jóistent, hogy a korosztályombeli kétgyermekes apukát és bátyját életben lehozza a hegyről... :(

... Egy pillanat csak az élet. :(

posted from Bloggeroid

újabb könyv a láthatáron :)

... ezt most mondjuk Karácsonyra vettem magamnak. 1008 oldal, szép színes lesz és remélhetőleg tanulni is fogok belőle, ha már ennyi pénzt kiadtam érte. 

Tipp

Lehet tippelni, hányszor fog ez az icike picike karácsonyi kaktusznak imponáló képlet virágba borulni nálam... :)

Ha a géneket nézzük, van némi esély...
Aki ismer engem, ennél kevésbé optimista.

posted from Bloggeroid

egyébként...

... pedig ha nem tudtam volna, hogy mivel csapjam agyon az időt a következő egy hétben, ezt a problémát egy 9 nappal előrehozott (még az eredeti időpontban is túl korai) cikk leadási határidő megoldotta. Kezdem nagyon megutálni az adott folyóiratot... még szerencse, hogy nemcsak rajtam áll, de akkor is eléggé lőttek a korai lefekvéseknek és láblógatásnak.

egészen jól...

... belejöttem, hogy a százszorszépes naptáramba jegyzeteljem a feladatokat, plusszba elvállalt betegeket, előadásokat, ügyeleteket....

... már csak azt kellene megtanuljam, hogy meg is nézzem legalább egy nappal előbb a másnapi bejegyzéseket, hogy ne reggel meglepetésként szembesüljek az aznapi programmal (pl. ügyelettel).

... még kicsit csiszolni kell a technikán, de talán kezd(ek) működőképes lenni...

legújabb kütyü :)

már nagyon viszketett a tenyerem egy újabb kütyü után, és ma rájöttem, hogy erre még lehet, hogy szükségem is lesz mostanában: egy léptetős pointer az előadásokhoz, amik egyre fenyegetőbben közelednek.

persze mikor máskor jöttem volna rá, hogy ez nekem kell, mint a Joy napok utolsó napján, az emberek leghevesebb vásárlási lázának tetőfokán, amikor már a parkolóhely keresése során leizzadtam és többször spontán elsápadtam, majd az elektronikai cikkeket forgalmazó üzletben az évszázad sorát kellett kiállni ezért a kis kütyüért (amikor mindenki más ennél csak 10x nagyobb dobozokat tologatott maga előtt).

de most nagyon örülök. :)

vereség

... a "hogyan menjünk szembe a félelmeinkkel" című küzdelemben ma ismét alul maradtam és harc nélkül döntöttem el, hogy úgysem tudom megcsinálni és inkább átadom valaki nálam ügyesebbnek a terepet.

... nem kizárt, hogy egy pszichológus lenne, amit bogozzon rajtam. vagy kioldjon. vagy.

kb két éve...

... nézegetek egy nagyon drága, 2 kötetes, gyönyörűséges szakkönyvet, ami ugyan nem direkt a szakképesítésemnek megfelelő, de nem ártana szóról szóra tudni. Eddig legalább háromszor tettem a kosaramba a könyvkiadó honlapján, aztán lebeszéltem magam róla, mert előbb a saját szakmámban kellene még inkább elmerülni...

... ma pedig az ölembe hullott, és most nagyon örülök neki.:)

.... mégiscsak működik, hogy amire sokat gondolunk, az előbb-utóbb bekövetkezik... ?

... elkezdek ismét koncentrálni a könyvtárosi állásra egy 200 fős településen, a gyerekkönyv részlegen.... 

PS: tegnap pedig megérkezett a Svájcból megrendelt szakkönyvem is (ami viszont tényleg a szakmámba vág), ami majdnem 2x annyiba került, mint az ölembe pottyant ajándék, és amiért nem sajnáltam kiadni a pénzt.

Már csak időt kell valahol vásároljak, ami alatt ezeket a gyönyörűségeket forgathatom.

mire eldöntöm

... hogy most már tényleg lefekszem, mert nem bírok koncentrálni és csak fölöslegesen kínozom magam, egyszer csak kiderül, hogy túllendültem a holtponton. Aztán éjfélkor végre lekapcsolom a lámpát, hajnalban pedig ismét felér egy tortúrával kikászálódni az ágyból.

Ördögi kör. Irigylem Csipkerózsikát. Én is csak aludni akarok. 

Egy kis igazi ősz

szolgálati közlemény

... ma beállítottam a megjegyzésmoderálást (aminek történetesen épp Marcipán lett a gyanútlan áldozata), mert úgy gondoltam, hogy ezzel továbbra is inkognito tudok maradni, ami eddig majdnem tökéletesen ment moderálás nélkül is... Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem élek ezzel a lehetőséggel (csak ha nagyon muszáj lesz) és bízom benne, hogy ti is tiszteletben tartjátok, hogy szeretnék megmaradni Csereboginak, egy embernek a sok közül, aki időnként blogbejegyzéseket pötyög, de nem szeretné, hogy a blogját a hétköznapjaihoz lehessen kötni. Köszönöm!

észrevétlenül

... kúszott be egy pipacsos háttérkép a mobilomra, majd a számítógépem háttérképe is ugyanaz lett, most pedig rájöttem, hogy a blogomra is ráférne egy kis pipacsosítás. :) hátha ide is csempész egy kis vidámságot.