biztos meséltem már...

... hogy amikor egyetemista voltam, úgy képzeltem, hogy ha egyszer elvégzem az egyetemet, maradok és a gyógyító tevékenység mellett beállok én is oktatónak, átadom a megszerzett és egyre gyarapított tudásomat az egyetemistáknak és akkora öröm lesz ez nekem, kinevelni az újabb generációt, hogy csak na... zseniális oktató leszek, lelkes, megértő, vicces, és persze minden diák a szavaimat fogja lesni és szorgalmasan jegyzetelni...

... aztán elvégeztem az egyetemet, más városba kerültem (sors útjai megsatöbbi), egy idő után nekifogtam oktatni és bizony cseppet sem úgy alakult a dolog, ahogy hajdanán olyan naivan elképzeltem: az ebédidőben érkező hatalmas csoport egyetemistával nem volt olyan egyszerű zöld ágra vergődni, voltak érdeklődőek, kevésbé érdeklődőek, látványosan szenvedők, kevésbé látványosan alvók, persze csoportja is válogatta, nemzetisége is, na meg a front és az előző és következő órák milyensége és helyszíne... erre rájön még az olyan apró kis kellemetlenség, amikor épp ügyelet után kell ott maradni, lecsukódó szemekkel és szétkuszált agysejtekkel értelmes mondatokat próbálva kipréselni magamból, időnként teljes éhgyomorra kerülgetve a betegek ebédes tálcáit, hangosan korogva... Időnként a betegeket, időnként a diákokat kell noszogatni az aktivitásra. Időnként gyakorlat közben, ameddig a diákok lekötik magukat a betegvizsgálattal, lehet rohanni osztályos betegek dolgait intézni, mert mindeközben telik az idő...

A napi munka mellett az oktatásra felkészülés bizony gyakran háttérbe került, az improvizálás szerepe megnövekedett. Ezzel párhuzamosan persze megnőtt a lelkiismeret furdalás amiatt,  hogy jó lett volna kicsit felkészülni a gyakorlatra, hogy ne maradjon ki semmi lényeges, tényleges útravalót adjak az elkövetkezőekre ezeknek a legényeknek, leányoknak, akiknek még fogalmuk sincs, hogy az egyetemről kilépve kevés olyan alkalom lesz majd, amikor ingyen és bérmentve kapják az oktatást (kivéve a költségtérítős diákok :) ) és bárkit is érdekel, hogy milyen tudással gyarapodva távoznak...

Szóval nem volt olyan igazi kellemes érzés ez az oktatósdi, és gyakran azt éreztem, hogy merő naivitás volt az elképzelésem erről és mégsem nekem való. 

Viszont időnként (bizonyos évfolyamoknál/embereknél) vannak sikerélmények, vannak figyelő tekintetek, visszatérő viszonylag nagy számú csoportok, mosolyogva köszönő emberkék, legutolsó gyakorlatomon pedig egyenesen több embertől is megkaptam, hogy a kedvenc gyakorlatvezetőjük vagyok (pedig aznap épp váratlanul tesztet írattam velük - az eredményt inkább nem kommentálnám :D ), és volt, aki megmutatta a jegyzetét, hogy 3 oldalt jegyzetelt a gyakorlatom alatt és ezzel leköröztem három másik kurzust, ahol összesen ennyit írogatott.

... ilyenkor az az érzésem, hogy mégiscsak érdemes...
... ilyenkor néhány napig ismét azzal áltatom magam, hogy lehetek még lelkes oktató...

Csak ne kellene hamarosan vizsgáztatni és rádöbbenni, hogy mégiscsak hiába jártattam a számat annyi órán keresztül... legkésőbb ekkor szoktam ismét visszacsúszni a teljes oktatói pesszimizmusomba.

átverem magam...

... a feladatokat átkereszteltem kihívásokká...

... hátha így gyorsabban elfogynak. :)

Túl optimista lennék?

sötét felhők

... a munkahelyem felett, egyre több kolléga fáradt bele az egyre több munkába (ezek szerint nem csak én érzem túl soknak). Remélem azért kitart a társaság addig, ameddig az erősítés megérkezik (amelynek időpontja még egyelőre hatalmas kérdőjel)... Egyelőre sajnos csak a további fogyásra utalnak félbeharapott mondatok, titkon megmutatott levelek. Ami tudjuk, hova vezet.... még több munkához és még nagyobb motivációhoz, hogy könnyebb munkahely után nézzenek az emberek.

Kezdenék kétségbeesni, ha lenne rá időm.

... és volt az utóbbi napokban...

... egy kis firenzei villámlátogatás is, 2 éjszaka alatt 11 óra alvással, amiből második éjszaka aludtam 8 órát. Első nap néhány óra angolul karattyolás (=megbeszélés) után volt még 1,5 órám vacsora előtt:  választanom kellett, hogy alszom egy órát (hogy legyen már legalább négy, hogy az agyam még működjön annyira, hogy legalább a villát és a kést tudjam a megfelelő kézben tartani) vagy körbenézek a kedvenc helyeimen (néhány kivételtől eltekintve), amik gyalogosan egy óra alatt bejárhatóak a szállodából elindulva.

Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)

Hotelszoba valahol Németországban

Bár a csillagok számát nem tudom, de teljesen elképedtem, hogy napi 1 óra ingyen internet volt biztosítva a szállodában. A nullánál ugyan több, de az internet igényeimhez képest elenyésző...

Itt vált biztossá, amit eddig is sejtettem: internet és kávé függő vagyok, életemben először bekapcsoltam a mobilon a roaming netet. Nem is olyan drága három napra a szolgáltatómnál, és bőven kielégíti az email olvasós - kicsit a világról tudós igényeimet. :D

Amúgy a szálloda étterme nagyon jó volt, igényesen elkészített ételek, nagyon finom barna sör és számomra meglepően finom száraz vörösbor. ;) Persze nemcsak erről marad emlékezetes az út, volt azért szakmai rész is.
 

Az első szabad hétvége ...

... (leszámítva a tegnapi ügyeletet) négy hét óta!! :)

Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton,  Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)

Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)

Ma kiderült az is..

... Hogy nem csak a telefonban kedves a hangom... ;)

(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )

posted from Bloggeroid

érdemes vajon...

... egy órára lefeküdni, ameddig indulhatok a transzferhez?
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)

... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.

Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)

30 napos kihívás - update

... halkan megjegyzem, hogy a napi 20 perc mozgást átkonvertáltam napi 1,5 liter bevitt folyadékká.:) Ez sem egyszerű időnként, leginkább szakrendeléses napokon, amikor inkább kiszáradok, mint a mosdóba járkálással további értékes perceket veszítsek...

Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)

Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.

Épp

... Próbálom feldolgozni az újabb baba hírét a kollégák között. Végülis jobb, mintha a nyakukba vennék a nagyvilágot (persze olyan is van) - így legalább van esély a valamikori visszatérésre- bár egyelőre olyant sem láttam (tartósan, legalább egy évre), ha jól emlékszem...

Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...

posted from Bloggeroid

Özönvizes

Ez a kongresszus nem az otthonfelejtett dolgok miatti hiányérzet, hanem az özönvíz jegyében telik. A repülés napján a magammal vitt, a bőröndben elhelyezett 1 liter ásványvízből 500 ml-t a vadonatúj, kétszer viselt kosztümfelsőm szívott magába, önzetlenül továbbítva az alatta levő 3 réteg pólónak és kardigánnak. A tegnap esti kipakolás ezért teregetéssel kezdődött...

Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...

A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...

... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)

posted from Bloggeroid

Hobbikeresőben :)

A napokban indul egy online scrapbook tanfolyam, amire jelentkeztem. Kicsit fejleszteni tervezem a kreatív énemet (azt a kis morzsányi részét a lényemnek, ami amúgy kb 20 éve téli álmot alszik). :)

Áprilisi tréfák

... sorozatát kaptam kedves éjszakás nővéreinktől, amikor április elsején reggel kitámolyogtam az ügyeletes orvosi szobából. :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...

Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)



Hát nem megható ennyi törődés...? :)

posted from Bloggeroid

30 napos kihívás

... a TED-ről.



Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.

És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D

A Kilimandzsárót nem vállalom.