... ismét visszamentem Amerikába dolgozni, a család, ahol hajdanán laktam, most egy nagyobb lakásba költözött, egy tipikus itthoninak látszó piacon találtam a földön két centet és a nyakamba sóztak 4 dollárért egy műanyag, igazából használhatatlan karórát... most akkor ez mit jelenthet?
... amúgy egyre ritkábban emlékszem az álmaimra, gyerekkoromban mindig repültem, utaztam égen-földön, autót vezettem, most viszont csak ilyen földhözragadt álmok sikerülnek....
szerda, szeptember 30, 2015
hétfő, szeptember 28, 2015
ajaj...
... most kezdtem úgy hozzávetőlegesen elosztani a vizsga anyagát a fennmaradó napokra. Nem Kicsit stresszes lettem...remélem tényleg igaz a mondás, és a remény hal meg utoljára, mert most elég reménytelennek érzem a helyzetet...
... remény, ugye még velünk vagy?
...
...
PS: ennél értelmesebb bejegyzésekre mostanában ne számítsatok...
... remény, ugye még velünk vagy?
...
...
PS: ennél értelmesebb bejegyzésekre mostanában ne számítsatok...
szombat, szeptember 26, 2015
... Leszámítva...
...a folyamatos esőt és egy temetést, szép hétvége volt, kicsit együtt mászkáltunk a szüleimmel és tesóval, anyuék megismerhették a hostelnek kialakított hajdani polgári lakások elbűvölő világát, este beültünk négyesben egy egész jó vendéglőbe, ahol életem legsűrűbb és egyik legfinomabb sajtkrémleveséhez volt szerencsém, ma reggel pedig az egyik aluljáróban talán az eddigi legrosszabb kávéhoz... Bár a kongresszusokon időnként felszolgált amerikai típusú kávék szoros versenyben vannak, de talán kissé lemaradva...
... Egy rokonom pedig nevetve mesélte, hogy egy telefonos beszélgetésben "nagyon szép kislány"-ként hivatkozott rám egy, a temetésen szintén résztvevő házaspár... :)
... Kár, hogy mostmár vége is a hétvégének, holnap ismét ügyelet.
... Egy rokonom pedig nevetve mesélte, hogy egy telefonos beszélgetésben "nagyon szép kislány"-ként hivatkozott rám egy, a temetésen szintén résztvevő házaspár... :)
... Kár, hogy mostmár vége is a hétvégének, holnap ismét ügyelet.
posted from Bloggeroid
péntek, szeptember 25, 2015
Karkötős kihívás újraindul :)
Megszerettem a karkötőket és jobb szeretem magamat is karkötősen (kevésbé panaszkodósan)...
... Amúgy sem éreztem teljesen igazságosnak, hogy szabadságos periódusban teljesítettem a "feladatot"... :) sokkal izgalmasabb lesz szakrendelősen és vizsgára készülősen...
Valójában tegnap indult amúgy. Ma reggel pedig újraindult... :)
... Amúgy sem éreztem teljesen igazságosnak, hogy szabadságos periódusban teljesítettem a "feladatot"... :) sokkal izgalmasabb lesz szakrendelősen és vizsgára készülősen...
Valójában tegnap indult amúgy. Ma reggel pedig újraindult... :)
posted from Bloggeroid
Felejtős...
... Tegnap reggel sikerült frissen ébredni 5:45-kor, hogy még horror szakrendelés előtt megírjak 4-5 zárót és összecsomagoljak az ügyeletre és a mai röpke kiruccanásra egy temetés miatt. Ugyanis a keddi ügyelet után csak délben szabadultam el konzíliumok miatt és a napközbeni intézkedések miatt elmaradt a délelótti alvás és este elég kábának éreztem már magam az amúgy sem túlzottan kedvelt csomagoláshoz és irkáláshoz...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
posted from Bloggeroid
szerda, szeptember 23, 2015
... és végül...
... úgy tűnik, hogy az összes adminisztratív feladat megoldódni látszik, így a végén még tényleg elmehetek szakvizsgázni ősszel (akkor viszont tényleg neki kell veselkedjek a tanulásnak... pedig titkon már kezdtem reménykedni...)
kedd, szeptember 22, 2015
olaszék.... :)
... tipikus olasz dolog, amikor küldenek egy emailt, amiben szeptember 23.-at jelölik meg határidőként a válaszadásra, majd amikor szeptember 22.-én elküldöd nekik a kért választ, visszajön egy "out of office" üzenet azzal, hogy szeptember 25.-ig szabadságon vannak és csak korlátozott hozzáférésük van az emailhez.
.. hja, élni tudni kell...
.. hja, élni tudni kell...
hétfő, szeptember 21, 2015
Skype nélkül a világ...
... meglehetősen fura... még szerencse, hogy a telefont eddig nem szorította ki teljesen. :)
vasárnap, szeptember 20, 2015
London, Novotel Hotel
1. Volt ugyan ingyen wifi, de például nem volt az angol konnektorokhoz átalakító, csak meglepően borsos áron, azt is csak kölcsönbe. 2,5 napért kicsit soknak tartottam a 3,5 angol fontot, ezért egy darabig a laptopomról töltöttem a mobilt, aztán rájöttem, hogy az egyik hangfalban is van USB csatlakozó, és így utolsó 1,5 napban már innen "loptam" az áramot.
2. Mint kiderült, a hajszárítón volt ugyan egy kütyüimmel kompatibilis konnektorhely, de ez az én szobámban pont nem működött.
3. A furaságok közé tartozik amúgy az is, hogy a WC-k nagy része (legalábbis reptéri és szállodai tapasztalataim alapján) résnyire nyitva marad bezárt állapotban is, mert csak egy fémből készült retesz zárja, aminek van egy kb 2 cm-es játéka bezárt állapotban, illetve az is, hogy a WC lehúzásakor számos helyen egy fogantyút kell egymásután többször lenyomni, mintegy felpumpálva a vizet a tartályba, hogy elinduljon a vízáradat. Nekem ez fura a többi európai ország után... :) és rossz kézfunkciójú embereknél el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan működhet - lehet, hogy Angliában van erre külön gyógyászati segédeszköz...?
+1. London már rég nem az angoloké... mégcsak nem is a fehéreké. A reptéren a vámnál útlevél ellenőrzés során az EU-Nagy Britannia állampolgárok soroknál senki nem állt előttünk, közel-távol sem nagyon volt ember, aki arrafele tartott volna, a nem-EU- nem Nagy Britannia sorokban viszont kb 150-200-an kanyargóztak, döntően ázsiai és indiai vonásokkal. Az útleveleinket pedig szintén két indiai alak ellenőrizte, enyhe indiai akcentussal beszélve, turbánnal a fejükön.
+ még 1. Amúgy London nagyon szép a vöröstégla sorházaival és épületeivel, parkjaival, a kocsmákról és kovácsoltvas erkélyekről dúsan pompázó élővirágokkal, impozáns történelmi helyeivel. Ide még vissza kell térni városlátogatni néhány napra. :) 3 óra városlátogatás nem elég.
vészesen fogynak a napok...
... és eltart még egy darabig belerázódni a tanulásba és átvenni a több szakterületet átölelő anyagot, főleg, ha az ember lánya emellett ide-oda repked (pedig nem is tervezi előre), szakrendel, időnként csakazértis elmegy színházba és szimfonikus koncertre...
... tegnap és ma már úgy igazán olvasgattam, igaz, oldalak számában ez nem sokat jelent, de elszoktak már az ilyen tevékenységtől az agysejteim és ülőgumóim.
... még dolgozom a stratégián, amivel a napi 24 órát a leghasznosabban lehet tölteni, még van egy hetem az osztályon, utána tényleg magamnak osztom nagyjából az időmet, úgyhogy onnantól a tanulás mellé a spinninget is visszacsempészem, legalább a szakrendelős napok végére, mert akkor úgyis szellemileg már nemigen vagyok semmire alkalmas.
... tegnap és ma már úgy igazán olvasgattam, igaz, oldalak számában ez nem sokat jelent, de elszoktak már az ilyen tevékenységtől az agysejteim és ülőgumóim.
... még dolgozom a stratégián, amivel a napi 24 órát a leghasznosabban lehet tölteni, még van egy hetem az osztályon, utána tényleg magamnak osztom nagyjából az időmet, úgyhogy onnantól a tanulás mellé a spinninget is visszacsempészem, legalább a szakrendelős napok végére, mert akkor úgyis szellemileg már nemigen vagyok semmire alkalmas.
péntek, szeptember 11, 2015
mai nap tanulsága...
... másnaposan, kialvatlanul nem pótszakrendelünk... nagyon tud fájni... mint ahogy az is rossz, hogy amit "ünnepeltünk" az igazából egy kolléga búcsúja volt tőlünk, egy év elég volt, hogy más utakra vágyjon... :(
.. így megint kettecskén maradunk kisfőnökömmel az osztályon. Egy évnél tovább senki sem bírja mellettünk. Vajon bennem, vagy benne van a hiba?
.. így megint kettecskén maradunk kisfőnökömmel az osztályon. Egy évnél tovább senki sem bírja mellettünk. Vajon bennem, vagy benne van a hiba?
szerda, szeptember 09, 2015
esélytelen 2.
... holnapra 29 beteg van beírva elvileg 6 óra szakrendelésre. Optimista becslésem szerint du. 5-re már át is evickélhetek az osztályra délutáni vizitre... Szerintem holnap nem fogom megkérdezni, hogy mi a panasz, azzal biztos sok időt meg lehet spórolni...
beismerem - esélytelen
... elkezdtem összeszedni a szakvizsga nem hivatalos, 8 oldalas tételsorához a könyveket, amikből tanulni kellene. A negyedik könyv után beismertem, hogy esélytelen a hátramaradó időben ezekben valamicskét is elmélyedni. Még a napi szinten gyakorolt, kicsit sem egyszerű, szívem csücske tematikából is olyan páratlanul komplikált tételek vannak, amikről kapásból kb. két összefüggéstelen szót tudnék mondani, pedig állítólag némileg azért konyítok hozzájuk... hát nem...
... ez a szakvizsga egyenes út a megzavarodáshoz.
... mégsem mindegy, mégsem szeretnék egyelőre vizsgázni... ezt az anyagot az én agyacskám minimum fél évig kellene eméssze, nem pedig egy hónapig.
... ez a szakvizsga egyenes út a megzavarodáshoz.
... mégsem mindegy, mégsem szeretnék egyelőre vizsgázni... ezt az anyagot az én agyacskám minimum fél évig kellene eméssze, nem pedig egy hónapig.
nem igazán érzek
... motivációt arra, hogy nekifogjak tanulni, amikor naponta változik, hogy épp elmehetek vagy mégsem szakvizsgázni... egyiket sem bánnám, csak tudjam - mert ha mégis igen, akkor lassan kifutok az időből, amikor még látok rá esélyt, hogy a teljesen idegen területekkel is köszönőviszonyba kerülhessek...
hétfő, szeptember 07, 2015
ha jól emlékszem...
... tényleg kibírtam 21 napig panaszkodás nélkül így, hogy benne volt a két hetes szabadságom és az augusztus 20.-i hosszú hétvége... :) Bár lehet, hogy így nem igazságos teljesíteni a feladatot?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)