Az utolsó nap reggel korábban keltünk a szokásosnál, 09:30-kor kijelentkeztünk a szállodából, a főpályaudvaron letettük a csomagokat a csomagmegőrzőbe (igazán modern ketyere, előtte papírpénzről fémpénzre váltó automata is van, amit még soha nem láttam - gondolom, hogy ne a szomszéd üzletek eladóit stresszeljék halálra a németül tudó vagy inkább nem tudó turisták), majd a Lustgarden-nál szétvált kis csapatunk: apu még egyszer nekifutott, ezúttal a Neues Museumnak, hogy Nefertitivel mégiscsak szembenézhessen, mi pedig anyuval hajókáztunk egy órát a Spree-n, német szókincsünket frissítgetve a német idegenvezetés mellett (illetve egy-egy forró csoki mellett grammjaink számát gyarapítva....), a borongós idő ellenére kellemes időtöltés volt. :)
Ezt követően már csak egy kis ajándékvásárlás maradt hátra az Unter den Linden sugárúton, majd, miután belekeveredtünk egy nagyobbacska forgalmi dugóba kedvenc 100-as számú buszunkon, egy gyors ebéd után a már megszokott currys-berlinikolbászos-szalmakrumplis-pirítotthagymás-Warsteinersörös helyünkön, úgy döntöttünk, hogy biztos ami biztos, az S-bahn-nal (ez amolyan vonatféleség, csak épp a városon belül) megyünk vissza a főpályaudvarra. És így is lőn, és némi további bevásárlást követően hamarosan érkezett is a vonatunk, felpakolásztunk és csekély 14 óra utazás után meg is érkeztünk Pestre, a Keletibe, ahol a hétfőinél jóval jelentősebb számú menekült, és kb ugyanennyi turista fogadott. A csatlakozásra szerencsére nem kellett sokat várni, itthon pedig szennyest kipakolásztam, új ruhákat betettem, holnap indulhatunk is tovább, csak még előtte végre kialszom magam a nemrecsegő ágyikómban és nemülőpozícióban. :)
szombat, augusztus 29, 2015
csütörtök, augusztus 27, 2015
A harmadik nap...
... Szintén mászkálósra sikerült. Reggeli után hajnali 11-kor nekivágtunk a városnézésnek: lépcsőmászás minimalizálása céljából kipróbáltuk az U12-es metrót, ami meglepő módon az idő javarészében a föld felett közlekedik (természetesen síneken és nem lebegve), így ismét lehetőség nyílt megnézni Vilmos császár kegytemplomát és elcsíptük a vízi energiával működő óra leglátványosabb váltását is, 12-ről 1 órára. Videót is készítettem az eseményről, tényleg lenyűgöző. Utána az Altes Museumban (régi múzeum) kerestük Nofertiti maszkját a Berlini Művészeti Kalauz alapján, de valószínűleg itt is változás történt az utóbbi években és elköltöztették szegénykét, mert egy darab egyiptomi emléket sem találtunk, etruszkot és görögöt viszont annál többet. Azért ezek is nagyon szépek voltak, szóval nincs harag. :)
Az ebédet a TV torony aljában költöttük el, majd apuval fellifteztünk a TV toronyba 200 méter magasságba, innen készítettem pár (rengeteg) fotót a mobilommal, még mindig szép és rendezett ez a város fentről is (bár anyunak lentről egy kicsit más a véleménye erről az elmúlt napok alapján). Tény, hogy a kaukázusi rassz mostmár kisebbségben van errefele, ez a szemét eldobálási szokásokban is megnyilvánul, és nem csak a turisták által látogatott régiókban. Úgy tűnik, hogy a gyerekvállalás helyett a németek inkább bicikliznek és futnak a rengeteg szép zöld területen a városban.
Az estét egy hajókázással terveztük megkoronázni a város folyóján, a Spree-n, de az egyik helyen épp bezártak, a másikon épp az orrunk előtt futott ki a hajó, a következő pedig csak 1,5 óra múlva indult, az eső is elkezdett cseperegni, ezért hazajöttünk és itthon igazi német sörrel kárpótoltuk magunkat. :)
Holnap talán még egy kis ajándékvásárlást és hajókázást beiktatunk, aztán délután irány a Hauptbahnhof, és irány haza...fele... És kezdődhet a szabadság második fele. :)
Az ebédet a TV torony aljában költöttük el, majd apuval fellifteztünk a TV toronyba 200 méter magasságba, innen készítettem pár (rengeteg) fotót a mobilommal, még mindig szép és rendezett ez a város fentről is (bár anyunak lentről egy kicsit más a véleménye erről az elmúlt napok alapján). Tény, hogy a kaukázusi rassz mostmár kisebbségben van errefele, ez a szemét eldobálási szokásokban is megnyilvánul, és nem csak a turisták által látogatott régiókban. Úgy tűnik, hogy a gyerekvállalás helyett a németek inkább bicikliznek és futnak a rengeteg szép zöld területen a városban.
Az estét egy hajókázással terveztük megkoronázni a város folyóján, a Spree-n, de az egyik helyen épp bezártak, a másikon épp az orrunk előtt futott ki a hajó, a következő pedig csak 1,5 óra múlva indult, az eső is elkezdett cseperegni, ezért hazajöttünk és itthon igazi német sörrel kárpótoltuk magunkat. :)
Holnap talán még egy kis ajándékvásárlást és hajókázást beiktatunk, aztán délután irány a Hauptbahnhof, és irány haza...fele... És kezdődhet a szabadság második fele. :)
posted from Bloggeroid
szerda, augusztus 26, 2015
A második nap...
... A verőfényes napsütés, rengeteg mászkálás, buszozás jegyében telt, és sajnos annak a szomorú felismerésnek a hangulatában, hogy bizony tényleg odalett a hajdani német nyelvtudásom, nemcsak álszerénységből mondogatom, hogy teljesen elfelejtettem... Bár németül futottam neki az összes rendelésnek, de végül még a kolbászárus is féligmeddig angolra váltott a párbeszédünk végére... Pedig ha belegondolok, hogy hajdanán mennyivel jobban szerettem a németet az angolnál és hogy 9 évig tanultam iskolában, míg angolt csak 4-et, csak a szüleim indítottak el magánúton ennek a nyelvnek is a tanulására évekkel azelőtt, hogy a tantervembe bekerült...
Ma amúgy a Brandenburg kapu, a Pergamon Múzeum, illetve a Vilmos császár emlékére épített, szándékosan romjaivól nem felújított templomot (hogy emlékeztessen a világháború borzalmaira) néztük meg, valamint egy vízzel működő órát az Európa Centerben, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.
Fotókat majd a hazatérés után csatolok, mert a mobilról való blogolás hátránya (a türelem alapos próbára tétele mellett), hogy a fényképeket feltöltés előtt le kellene kicsinyíteni, ehhez viszont tényleg nincs elég türelmem, bizony a türelmességet még gyakorolnom kell... :)
Úgy tűnik, egész Berlin felújítás alatt áll, fel van túrva a legszebb sétáló utcája, az Unter den Linden is ("a hársfák alatt"), az egyetlen említésre méltó csalódást viszont az okozta, hogy a Pergamon múzeumban a Pergamon oltár is ebből az okból kifolyólag lakat alatt van 5 évig, pedig apukám annyira szerette volna látni...
Ma amúgy a Brandenburg kapu, a Pergamon Múzeum, illetve a Vilmos császár emlékére épített, szándékosan romjaivól nem felújított templomot (hogy emlékeztessen a világháború borzalmaira) néztük meg, valamint egy vízzel működő órát az Európa Centerben, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.
Fotókat majd a hazatérés után csatolok, mert a mobilról való blogolás hátránya (a türelem alapos próbára tétele mellett), hogy a fényképeket feltöltés előtt le kellene kicsinyíteni, ehhez viszont tényleg nincs elég türelmem, bizony a türelmességet még gyakorolnom kell... :)
Úgy tűnik, egész Berlin felújítás alatt áll, fel van túrva a legszebb sétáló utcája, az Unter den Linden is ("a hársfák alatt"), az egyetlen említésre méltó csalódást viszont az okozta, hogy a Pergamon múzeumban a Pergamon oltár is ebből az okból kifolyólag lakat alatt van 5 évig, pedig apukám annyira szerette volna látni...
posted from Bloggeroid
kedd, augusztus 25, 2015
Plus Hotel Berlin
... Nem rossz, és legfőképp van benne ingyen wifi. :) szappant és sampont ugyan csak 2 főre adagoltak a 3 helyett, pohár sincs, cserébe viszont könnyen megközelíthető a belváros és az ára is egész barátságos a szobának. Amúgy a hotel hostel is egyben, ennek megfelelően rengeteg az előtérben nyüzsgő hátizsákos fiatal... Kíváncsi leszek az első itt töltött éjszakára.
posted from Bloggeroid
Az első nap...
... Berlinben kissé szelesnek ígérkezett, jól jött a túradzseki, és bár a szoba elfoglalásáig, majdnem 3-ig kicsit kókadozva mászkáltunk az Alexander platz-on és környékén, azért így is szép nap volt...
... Amit csak kicsit rontott el az, hogy sikerült elveszítenem a 72 órás, múzeumokba is érvényes bérletemet... Úgyhogy holnap első dolgom lesz ezt pótolni...
Pedig azt hittem, kezdtem összeszedettebb lenni, de úgy tűnik, csak áltatom magam. Mi lesz itt később...
... Amit csak kicsit rontott el az, hogy sikerült elveszítenem a 72 órás, múzeumokba is érvényes bérletemet... Úgyhogy holnap első dolgom lesz ezt pótolni...
Pedig azt hittem, kezdtem összeszedettebb lenni, de úgy tűnik, csak áltatom magam. Mi lesz itt később...
posted from Bloggeroid
hétfő, augusztus 24, 2015
Kalandjaink részletezése...
... Itt véget is ér egy időre, ugyanis nemhogy internet, de konektor sincs... De legalább elmaradt a menekült-támadás (nem utolsó sorban a megerősített rendőri jelenlét és jegyellenőrzések miatt) és a vonatunk pontban 20:05-kor kigördült a pályaudvarról...
... A szobáinkat délután 3-kor foglalhatjuk el, így könnyen előfordulhat, ami hosszú évek óta nem: mobilom áram nélkül marad, ezáltal szabadságom alatt átmenetileg tényleg elérhetetlen leszek... :)
... A szobáinkat délután 3-kor foglalhatjuk el, így könnyen előfordulhat, ami hosszú évek óta nem: mobilom áram nélkül marad, ezáltal szabadságom alatt átmenetileg tényleg elérhetetlen leszek... :)
posted from Bloggeroid
Családi kalandozás indul :)
... anyuval és apuval irány Berlin. Első kihívás: esti vonattal Budapest- Berlin, üldögélős üzemmódban. Remélem konektor lesz vonaton, a wifiben csak csendben reménykedek. :)
posted from Bloggeroid
szerda, augusztus 19, 2015
még egy fél nap...
... 2 zárójelentés és egy közepes méretű ambuláns karton kupac választ el a nyári szabadság második felvonásától... remélem mostmár kibírom, bár nagyon kell már koncentráljak, hogy ne a szívemre, hanem az eszemre hallgassak és fejezzem még be ezeket a feladatokat...
kedd, augusztus 18, 2015
na még egy...
... esküvő hátravan, és akkor 2015-re az (előrelátható) esküvők kipipálva - előreláthatatlanul pedig ne akarjon már senki idén holtomiglan-holtodiglan... :)
péntek, augusztus 14, 2015
egyébként...
... mindig ott dől dugába a panaszmentesség, amikor megkérdezik, hogy milyen volt a mai napom.... itt kellene valahogy áthuzalozni a drótokat, hogy csak a vidám dolgok jussanak eszembe... pl. amikor benézett a beteg a szakrendelésre, és azt mondta a többieknek, hogy nem az a mosolygós doktornő van bent, aki először vizsgálta (azaz én, bár mostanában azért valószínűleg egyre fogyatkozik a mosolyom), mert nem ismert meg távolról az újkeletű rövid hajam miatt (és ezek után a többiek meglepődve látták, hogy mégiscsak én fogadom őket...).
... vagy pl. az a kb. 3 kilós tök, amit egy másik beteg cipeltetett magával a rendelésre, hogy nekem tudja adni saját kertje termését.. és ami még mindig az ügyeletes orvosiban díszeleg az asztalon, mert elfelejtettem hazavinni...
... sajnos még mindig ezek a gondolatok vannak kisebbségben. De még nem adtam fel, bár ma megint újraindult az óra, de lehet, hogy tudat alatt nem is akarom befejezni a kihívást, hogy maradjon egy gyenge kis fék... és vehessek újabb karkötőket, mert a végén még megszeretem ezt a fajta ékszert is. :)
... sajnos még mindig ezek a gondolatok vannak kisebbségben. De még nem adtam fel, bár ma megint újraindult az óra, de lehet, hogy tudat alatt nem is akarom befejezni a kihívást, hogy maradjon egy gyenge kis fék... és vehessek újabb karkötőket, mert a végén még megszeretem ezt a fajta ékszert is. :)
péntek, augusztus 07, 2015
Mégsem
... 12 óra közös légtér elé nézek egy ifjú családdal (3 és 6 éves gyerekkel) a hátam mögött a buszban... Fél óra út után már az volt az érzésem, hogy mégsem kell még egyelőre gyerek, mert sem a hangerőre, sem a millió kérdésre és 10-15x ismétlődő tőmondatokra nem állnak még készen a füleim... És az idegrendszerem.
posted from Bloggeroid
Back to start
... És bár ismét kar (-és újabb karkötő) csere tegnaptól (ezúttal vízhatlan, mert akciós volt a Sp@rban) és bár folyton újraindul a visszaszámlálás, tegnap rákérdezett az egyik nővér, hogy szerelmes vagyok-e, mert mostanában többet mosolygok és kisimultak a vonásaim...? Hát na.
... A ráncok kisimulását amúgy inkább annak a plussz 3-4 kilónak tulajdonítom, ami mostanában felszaladt és sorra lehetetleníti el a megszokott ruhatáram viselését...
... A mosolygás vélhetően több tényező együttes fennállásának köszönhető.
... A ráncok kisimulását amúgy inkább annak a plussz 3-4 kilónak tulajdonítom, ami mostanában felszaladt és sorra lehetetleníti el a megszokott ruhatáram viselését...
... A mosolygás vélhetően több tényező együttes fennállásának köszönhető.
posted from Bloggeroid
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)