... kellene ismét az orvosit elvégeznem, szerintem simán feladnám első félévben... képtelen vagyok már egyhuzamban 2-3 órát egy helyben ülni, figyelni és jegyzetelni, kell 45 percenként egy kis szünet, telefon nyomogatás, szendvics, csoki, banán, rágó, egyéb nassolnivaló... délutánra pedig már fáj a fejem (bár ebben lehet némi köze a fronthatásnak is, mert többen is erre panaszkodtak), álmos vagyok és muszáj kicsit aludjak, hogy kipihenjem az intenzív koncentrálást...
... ez már a korral járna... ?
... és ha belegondolok, hogy nem is olyan sokára ott kell megint görnyedni a könyvek fölött, szüleim által felhalmozott szövegkihúzó hegyekkel felfegyverkezve, pár száz vadabbnál vadabb tétellel megáldva, esetleg hetente még szakrendelve is közben... kezdem nagyon sajnálni magam... kell ez nekem...?
(PS: amúgy hasznos a tanfolyam és örülök, hogy résztvehetek - részt kell vennem - rajta :) - csak ezt az örömöt kevésbé tudom kifejezni ;) )
csütörtök, február 26, 2015
kedd, február 24, 2015
az oktatás öröméről... :)
Mostanában mindig csak nyavalygok, de azért hadd osszak meg 1-2 pozitív élményt is, hogy lássátok, történnek velem is néha jó dolgok.
Az egyik az volt, amikor (bár több éve oktatok gyakorlatot), múlt héten először sikerült 2 órát egyhuzamban csak az oktatásra való felkészülésnek szenteljek. Ezt persze csakis úgy sikerült elérni, hogy beharangoztam, hogy mivel ügyelet után vagyok, hazamegyek és csak délre jövök vissza a gyakorlati oktatásra, és így 10-től 12-ig csendben, a szobámba félrehúzódva készülhettem és alkothattam az egy cseppet sem érdekes, viszont sajnos a hétköznapi gyakorlat számára fontos témából egy jó kis képanyagot, amit aztán a mamut angol csoportomnak végigmutattam és magyaráztam, és csak ketten mobiloztak, a többiek figyeltek... A gyakorlat végére, a két részletre osztott csoport minden tagja kórusban mondta a dolgokat (mert tényleg olyan sokan vannak, hogy nem fértünk be a vizsgálóba egyszerre mind + a beteg) és néhányan még ott is maradtak és tettek fel kérdéseket az együtt megvizsgált betegekkel kapcsolatban. Ez volt régóta az első alkalom, amikor jóleső érzéssel töltött el, hogy kérdeztek és magyarázhattam... sajnálattal mondom ki, de tényleg az a tapasztalatom az elmúlt évek alapján, hogy az angol csoportok valahogy mindig sokkal érdeklődőbbek, aktívabbak, mint magyar anyanyelvű társaik, pedig én bizony jobban örülnék a fordítottjának...
A másik pozitív élmény pedig az volt, hogy amikor (mivel nem sikerült elhárítani egy doboz csokit, amivel egy beteg közelített) megjegyeztem, hogy tényleg nem szükséges megpróbálni lekenyerezni, ő azt válaszolta, hogy nem lekenyerezni, csak kényeztetni szeretne (fiatal női beteg, velem egykorú, még mielőtt bárki rosszra gondolna). És ez bizony jól esett. Sokkal jobban, mint a kollégákkal közösen elfogyasztott ilyen csokik után a mérlegre állás... Ideje lenne bevezetni az "1 elfogyasztott kocka csoki- 1 emelet gyalog megmászása" szabályt... is... és a spinning is minden este csipog már a naptáramban, csak épp soha nem sportöltözetben, tekerésre kész állapotban talál...
Az egyik az volt, amikor (bár több éve oktatok gyakorlatot), múlt héten először sikerült 2 órát egyhuzamban csak az oktatásra való felkészülésnek szenteljek. Ezt persze csakis úgy sikerült elérni, hogy beharangoztam, hogy mivel ügyelet után vagyok, hazamegyek és csak délre jövök vissza a gyakorlati oktatásra, és így 10-től 12-ig csendben, a szobámba félrehúzódva készülhettem és alkothattam az egy cseppet sem érdekes, viszont sajnos a hétköznapi gyakorlat számára fontos témából egy jó kis képanyagot, amit aztán a mamut angol csoportomnak végigmutattam és magyaráztam, és csak ketten mobiloztak, a többiek figyeltek... A gyakorlat végére, a két részletre osztott csoport minden tagja kórusban mondta a dolgokat (mert tényleg olyan sokan vannak, hogy nem fértünk be a vizsgálóba egyszerre mind + a beteg) és néhányan még ott is maradtak és tettek fel kérdéseket az együtt megvizsgált betegekkel kapcsolatban. Ez volt régóta az első alkalom, amikor jóleső érzéssel töltött el, hogy kérdeztek és magyarázhattam... sajnálattal mondom ki, de tényleg az a tapasztalatom az elmúlt évek alapján, hogy az angol csoportok valahogy mindig sokkal érdeklődőbbek, aktívabbak, mint magyar anyanyelvű társaik, pedig én bizony jobban örülnék a fordítottjának...
A másik pozitív élmény pedig az volt, hogy amikor (mivel nem sikerült elhárítani egy doboz csokit, amivel egy beteg közelített) megjegyeztem, hogy tényleg nem szükséges megpróbálni lekenyerezni, ő azt válaszolta, hogy nem lekenyerezni, csak kényeztetni szeretne (fiatal női beteg, velem egykorú, még mielőtt bárki rosszra gondolna). És ez bizony jól esett. Sokkal jobban, mint a kollégákkal közösen elfogyasztott ilyen csokik után a mérlegre állás... Ideje lenne bevezetni az "1 elfogyasztott kocka csoki- 1 emelet gyalog megmászása" szabályt... is... és a spinning is minden este csipog már a naptáramban, csak épp soha nem sportöltözetben, tekerésre kész állapotban talál...
na jó....
... a mai nap legalább 2 hasznosan (pl. alvással) eltölthető óráját vesztegettem el arra, hogy a legkülönbözőbb módokon próbáltam bejutni az egyetemi számítógépes hálózatba a munkahelytől távolról. Most végre elfogadom az égi jelet és keresek más tevékenységet magamnak...
... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).
... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)
... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).
... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)
hétfő, február 23, 2015
a több napos továbbképzésben az a jó
... hogy mivel reggeltől csak délután 3-ig tart és nem kell mellette bejárni dolgozni és 6-kor hazajárni, haladhat az ember végre kicsit az elmaradt munkáival is... ha a hálózat szelleme is kegyes és beenged a munkahelyi hálózatra...
... kezdek rettegni attól, mi lesz, ha egyszer utolérem magam... még soha nem voltam ugyanis ebben a helyzetben, ki tudja mi történik ilyenkor...
péntek, február 20, 2015
félreolvasások n + 1
... előjegyzés helyett eljegyzés... :)
... azt hiszem most kellene abbahagyni a záróírást, főleg azért, mert pont az előbb semmisítettem meg teljesen egy 15 percig írt epikrízist (a bennfekvés lényegének összefoglalását...).
zene záróíráshoz :)
... nagyon nem is vonja el a figyelmemet, de azért ott van a háttérben és simogatja az idegeimet... :)
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.
hétfő, február 16, 2015
egyre nehezebb...
... reggel felkelni és bemenni dolgozni... csak szakrendelni ne kéne, az osztállyal még csak-csak ellenék, de az a napi 20-26 beteg, akikre hivatalosan 15 percem van fejenként és akik általában még véletlenül is 2-3 órával az előjegyzett időpontjuk előtt érkeznek meg, ötösével egyszerre, hogy aztán folyamatosan azt kérdezgessék, mikor hívom be őket, mert az egyiknek a busza megy, a másik meg gyerekre kell vigyázzon, a harmadik pedig csak mert fiatal, vagy idősebb, vagy dolgozik és menni kell vissza a munkahelyére...én pedig étlen szomjan próbálom mindenkinek az igényeit kielégíteni, recepteket írni, vizsgálatokat szervezni és még lehetőség szerint megfelelő döntéseket is hozni a kezelésekben úgy, hogy közben 10-en kint toporognak, hogy őket mikor szólítom már... délután 2-3kor iszom az első pohár vizet és csodálkozom, hogy estig nem kell a mosdóba menni... az ebéd pedig természetesen dobozból ezeken a napokon, mert rég bezár a menza, amire befejezem a szakrendelést...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...
... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...
... kicsit telítődtem...
vasárnap, február 15, 2015
Egy kis tavasz a télben :)
Mostmár igazán maradhatna a napsütés, én részemről már kipipálnám a telet, megvolt az adrenalin, a hóviharban vezetés, az első megcsúszás egy kanyarban (20 km/h mellett), a majdnem uralhatatlan, de aztán engedelmessé váló Szöszikével...
Rájöttem, hogy tél szempontjából nagyon jó választás a város, ahol élek, mert lehetnének ezek a havas élmények 3-6 hónapig naponta is, ha olyan országba/városba költöznék. :)
posted from Bloggeroid
vasárnap, február 08, 2015
a halogatós énem ...
... leküzdéséről szólt ez a hétvége, szerencsére (talán most először) én győztem. :)
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...
És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...
(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )
csütörtök, február 05, 2015
sakkozok...
... kicsit nehéz megmondani február 5.-én, hogy hogyan tervezem kivenni a szabadságomat augusztus 31.-ig, mert ott kísért még a novemberi szakvizsga is, amire szintén jó lenne kicsit visszahúzódni a barlangomba, a felkészülés látszatát keltve...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)