Enya zenére írtam ma este a zárókat, a Watermark című szám különösen megragadott:
Szerintem kinevezem záróíró számnak és beteszem a youtube listámba, mert nyugtatja is az idegeimet és nem is vonja el a figyelmemet attól, ami szellemileg ugyebár le kellene kössön... (már megírtam mind a négy holnap hazamenő betegem záróját, tehát nem lehet szegény zenét meggyanúsítani, hogy ez terelt volna inkább a blogírás útjára a munka helyett).
Most pedig jöhet néhány ambuláns karton... azt hiszem, azokhoz már nem elég csak a zene, kénytelen leszek valami nyugiteát is inni... :)
szerda, november 26, 2014
kedd, november 25, 2014
lassan már...
... ürügyeket sem keresek a halogatásaimra, mert olyan mértékű az alámerülés a minduntalan elhalasztott és ezáltal megoldatlan kisebb-nagyobb feladatokban, hogy újabb energiát már nem tudok mozgósítani az ürügy-koholásra...
... pedig olyan jó lenne hatékonynak lenni és mindennel a megfelelő időben foglalkozni - és végezni...
... az a dermesztő, hogy vannak ilyen emberek körülöttem (valamiért amúgy nemigen szimpatikusak...) és ezek között vannak olyanok is, akik nálam 5-7 évvel fiatalabbak...
... tehát még csak a fiatalos nyugtalanságomra sem foghatom...
<> Rettenetes.
Még egy dolog, amin változtatnom kell(enehatudnék).
... pedig olyan jó lenne hatékonynak lenni és mindennel a megfelelő időben foglalkozni - és végezni...
... az a dermesztő, hogy vannak ilyen emberek körülöttem (valamiért amúgy nemigen szimpatikusak...) és ezek között vannak olyanok is, akik nálam 5-7 évvel fiatalabbak...
... tehát még csak a fiatalos nyugtalanságomra sem foghatom...
<> Rettenetes.
Még egy dolog, amin változtatnom kell(enehatudnék).
hétfő, november 24, 2014
... és miért...
... van az az érzésem, hogy a hét végére fáradtabb leszek, mint amikor elmentem szabadságra...?
ezt a számot véletlenül találtam, de egész találó. :) Egy fokkal talán optimistább vagyok azért... csak már mehetnék megint szabadságra...
ezt a számot véletlenül találtam, de egész találó. :) Egy fokkal talán optimistább vagyok azért... csak már mehetnék megint szabadságra...
péntek, november 21, 2014
Miėrt, ó, miért...
Miėrt telik ilyen gyorsan az idő a szabadság alatt... ? :((
Holnap ismét csomagolászhatok és indulhatok vissza a felnőtt-létbe... Még egy kis ráadást el tudnėk viselni, picit sem duzzognék... :)
csütörtök, november 20, 2014
Szippancs...
...az (is), amikor ėjjel 1-kor mėg enm tudsz elaludni, mert valamitől (talán a délutáni alvás, vagy a 2 pohár kóla, amit folyadék gyanánt bevittél) friss vagy és üde, de közben tudod, hogy 5:40-kor szól az óra, indulni kell az állomásra a családegyesítés komplettálása céljából... :)
... És még valamiféle kisdózisú alkoholt sem ihatsz ellazításként, mert indulásig már nem bomlik le...
szerda, november 19, 2014
változások
... egyértelműen szükség lesz némi változtatásra, amikor visszamegyek dolgozni:
- az első: a ruhatáram lecserélése egy számmal nagyobbra, mert itthon egész nap eszem, és nem visszafogottan és ez gyakran kenyéralapú (mert ki hallott vinettáskenyeret nem kenyérrel enni)...
- a munkamorálom - még van néhány napom meggyőzni magam arról, hogy a létező legjobb dolog, ami velem történhetett szakmai szempontból, hogy pont a jelenlegi munkahelyemen landoltam ezelőtt sok évvel - ami igaz is egyébként, ha őszintén és mélyen magamba nézek, csak mindenki itthon és egyébként a munkahelyem környezetében (nem a Klinikán!) amiatt panaszkodik, hogy kevés a munka és emiatt nem lehet szakmailag fejlődni, és mindenki extra feladatokra vágyik és szakmai kihívásokra, nekem pedig egyszem vágyam egy poros kis vidéki könyvtárban könyvtárosként üldögélni az asztalnál és olvasás közben az ablakon beszűrődő napsugárban fürdőző porszemeket számolni, és időnként egy-egy betévedő gyerkőcnek valamelyik pöttyös, csíkos vagy Verne Gyula könyvet kikeresni a polcról és 3 másodperc alatt lezavarni az adminisztratív dolgokat...
- az időbeosztásom - épp ezért visszaköltözök az évek óta elkerült szobámba a munkahelyemen, és ezáltal az osztályos orvosi szobában nem nekem, hanem a mostmár nálam kisebbeknek kell majd telefonos szolgálatot teljesíteni és én ezalatt az értékes idő alatt ambuláns kartonokat heggeszthetek, valamint zárókat írhatok....
- a szakképződésem - mivel folyamatosan azt érzem, hogy a hétköznapi rutin mellett egyszerűen nem marad időm képződni, ezért kinevezem a szombat koradélutánok 1-2 órácskáját erre a célra, amikor minimum egy cikket, vagy egy érdekesebb fejezetet elolvasok, ami köthető a beteganyagomhoz. A szombati nap szükség esetén halasztható +/- 2 nappal.
- a testmozgás ismételt rendszeresítése: spinning, érkezem (heti minimum 2x) ;)
kíváncsi :)
ma Sz.-től kaptam egy meghívót az Ello-ra, amiről én ugyan csak most hallottam először, na de lássuk, mit fog ez tudni, amivel szimpatikusabb lehet, mint a fb....
... a miutcánkra is regisztráltam valamivel korábban...
Dúl a szocializáció. :)
... a miutcánkra is regisztráltam valamivel korábban...
Dúl a szocializáció. :)
kedd, november 18, 2014
csak egy kis szorgalom...
... csak az kellene még, hogy a ma összeírt feladatoknak a végére járjak az itthon töltött békés napok alatt.
... na jó, már azzal is beérném, ha a 20%-ának a végére jutnék...
... igazából a 15% is már boldoggá tenne...
... miért nem jutok el én mégis soha ebbe az állapotba...?
... na jó, már azzal is beérném, ha a 20%-ának a végére jutnék...
... igazából a 15% is már boldoggá tenne...
... miért nem jutok el én mégis soha ebbe az állapotba...?
hétfő, november 17, 2014
Minden perccel közelebb
Az otthonomhoz. :)
Talán egy kicsit az elmaradasaimmal is fel tudok zárkózni, van belőlük szép számmal...
úgy tűnik, hogy az ambuláns betegellátásban némi könnyebbség várható egy hónap múlva (az egyik speciális gyógyszer kiszerelése megváltozik, ezért csak 3 havonta kell ezekkel a betegekkel találkoznom és nem 4 hetente, ami nem mindegy...), úgyhogy talán végre kicsit barátságosabb lesz az élet...
Talán egy kicsit az elmaradasaimmal is fel tudok zárkózni, van belőlük szép számmal...
úgy tűnik, hogy az ambuláns betegellátásban némi könnyebbség várható egy hónap múlva (az egyik speciális gyógyszer kiszerelése megváltozik, ezért csak 3 havonta kell ezekkel a betegekkel találkoznom és nem 4 hetente, ami nem mindegy...), úgyhogy talán végre kicsit barátságosabb lesz az élet...
posted from Bloggeroid
szerda, november 12, 2014
megfigyelésen alapuló vizsgálat...
... ma azt figyeltem meg, hogy este 10-kor egy pohárka baráti körben elfogyasztott narancspálinka után sokkal hatékonyabban vetettem bele magam egy kutatási kivonat megírásába...
... mondjuk lehet, hogy az a nem teljesen elhanyagolható független tényező is befolyásolta a hatékonyságomat, hogy ma éjfélkor jár le a határidő...
... a másik megfigyelésem pedig az volt, hogy bár nem áll rendelkezésemre csak egy 8 évvel ezelőtt készült igazolványkép (képet is kellett feltölteni a kivonat mellé), de szerencsére a hajam most is kb. olyan hosszú (csak kevésbé jól fésült) és én sem lettem sokkal ráncosabb... legalábbis külsőleg... a koponyán belüli bajságok pedig szerencsére a fotón nem számítanak...
... mondjuk lehet, hogy az a nem teljesen elhanyagolható független tényező is befolyásolta a hatékonyságomat, hogy ma éjfélkor jár le a határidő...
... a másik megfigyelésem pedig az volt, hogy bár nem áll rendelkezésemre csak egy 8 évvel ezelőtt készült igazolványkép (képet is kellett feltölteni a kivonat mellé), de szerencsére a hajam most is kb. olyan hosszú (csak kevésbé jól fésült) és én sem lettem sokkal ráncosabb... legalábbis külsőleg... a koponyán belüli bajságok pedig szerencsére a fotón nem számítanak...
brr
... nagyon nem szeretek előadni... azt meg különösen nagyon nem szeretem, ha olyan témákról kell 45 percet beszéljek, amikkel csak külső kényszerítő körülmények hatására (lásd tantermi előadás orvostanhallgatóknak vagy épp szakvizsga) vagyok hajlandó foglalkozni... a mai előadás pont ez a kategória volt... szerintem én még a diákoknál is jobban untam beszélni róla... :)
... nem is értem, hol volt az eszem hajdanán, amikor azt hittem, hogy a SORSom valahol egy egyetemen maradni és oktatni a diákokat a betegellátás mellett...?
... a többi kérdőjelről, ami bennem kanyarog, már jobb nem is beszélni...
... nem is értem, hol volt az eszem hajdanán, amikor azt hittem, hogy a SORSom valahol egy egyetemen maradni és oktatni a diákokat a betegellátás mellett...?
... a többi kérdőjelről, ami bennem kanyarog, már jobb nem is beszélni...
kedd, november 11, 2014
... idézet...
... és amikor épp készültem elszontyolodni, akkor eszembe jutott az alábbi idézet, ami mindannyiszor felvillan a képernyőn, valahányszor bekapcsolom Öcsikémet, a lapotopomat: "Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer." (Dante)
vasárnap, november 09, 2014
döbbenet...
... tegnap este kaptam egy egész jénai tál tiramisut búcsúként és köszönetként az egyik nővértől, akivel évekig dolgoztam együtt és aki most mondott fel az intézményünkben és ment egy másik osztályra a jó magyar szokás szerinti egymást piszkálások miatt (nem, nem azt köszönte meg, hogy idáig juttattam - tiszta a lelkiismeretem- hanem azt, hogy időszakosan gyógyítgattam - tüdőgyulladásokból meg hasonlók és amúgy is jóban voltunk)...
... erre most itt állok egy nagy adag tiramisuval, ami nekem egyedül sok, és egyszerűen alig tudom megosztani bárkivel, mert vagy tej-, vagy dió- allergiások vesznek körül, vagy inzulin rezisztenciája van az illetőnek és nem fogyaszthat túl sok szénhidrátot, vagy nem szereti a tiramisut (igen, létezik ilyen ember is a Föld hátán...!), vagy ma reggel nem kívánja... egy sor már elfogyott, szerencsére egy jó étvágyú nővér azért volt velem tegnap este ügyeletben, de kicsit szomorú vagyok, mert magamat ismerve ennek a műalkotásnak egy része rosszul végzi (úgy értem nem a gyomorban), ha itt hamarosan valami csoda nem történik...
... nem is értem, hogyan keveredhettem ilyen környezetbe...?
... erre most itt állok egy nagy adag tiramisuval, ami nekem egyedül sok, és egyszerűen alig tudom megosztani bárkivel, mert vagy tej-, vagy dió- allergiások vesznek körül, vagy inzulin rezisztenciája van az illetőnek és nem fogyaszthat túl sok szénhidrátot, vagy nem szereti a tiramisut (igen, létezik ilyen ember is a Föld hátán...!), vagy ma reggel nem kívánja... egy sor már elfogyott, szerencsére egy jó étvágyú nővér azért volt velem tegnap este ügyeletben, de kicsit szomorú vagyok, mert magamat ismerve ennek a műalkotásnak egy része rosszul végzi (úgy értem nem a gyomorban), ha itt hamarosan valami csoda nem történik...
... nem is értem, hogyan keveredhettem ilyen környezetbe...?
szombat, november 08, 2014
bújós...
.. na nem olyan bújós, hanem az egyik bölcsességfogam döntött úgy, hogy mégiscsak felszínre törne ennyi éves koromban... most még egy enyhébb nem szteroid gyulladáscsökkentővel elzakatolok napközben, de azt hiszem nem fogom megúszni a fogorvos látogatást és lehet hogy kisebb szájsebészeti beavatkozást sem... én is ember (lánya) vagyok, én is több dologtól félek... pl. nem nagyon rajongok a fogorvosokért sem (munka közben)... a többi félelmemre szerintem apránként már rájöttetek. :)
... most azon töprengek amúgy, hogy rontsam el ezzel a rövid kis szabadságomat (kockáztatva azt, hogy amennyiben beavatkozásra is szükség van, akkor feldagadt képpel mászkálhatok és pépesítve ehetem anyum mennyei sült csirkecombját...), vagy majd amikor visszajövök, akkor keressek itt valakit...
... még merengek egy kicsit ezen a problémán, mert van időm ... ameddig szájzáram nem alakul ki... de akkor legalább nem fogok tudni majd szakrendelni, mert beszélni sem... :)
csütörtök, november 06, 2014
próbálkozom... még nem tökéletes...
(Brian élete- Always look on the bright side of life)
... csak ne lenne az az érzésem, hogy megszegtem az eskümet...
hétfő, november 03, 2014
... és amikor...
... már azt hinnéd, hogy kezdesz kicsit konyítani a szakmádhoz, akkor jön egy mai nap és porrá zúzza ezt az érzést és azt a csepp kis önbizalmat, amit annyi keserves ambuláns betegellátás, betegreferálás és éjszakába menő záróírások közben összekapirgáltál....
vasárnap, november 02, 2014
szendvicsmánia reloaded
... rendezgettem kicsit a fotóimat (támogatási kérelem írás közben, hogy még hatékonyabb legyek.... :) ) és megtaláltam az alábbi mascarpone-s, gombás, sonkás szendvics fényképét - még a távoli (csupán egy héttel korábbi ?!!) firenzei napokból - ilyen fura kombinációt még nem ettem, de finom volt. :))
.... na jó, a fotózási körülmények kissé szegényesek voltak, de a szálloda a kósza csillagjait szerintem nem a szolgáltatásokról, hanem a recepciósok csillogó szemeiről kapta... :)
El sem hiszem...
Hogy ismét simogathatom az IPademet...ennyi kalandozás után már lemondtam róla, de történnek még csodák... :)))
Persze mostantól ki sem veszem a tokjából és nem utaztatom a laptoppal egy táskában, mert mindig akkor következtek be a bajok...
...mert tanulok én is a hibáimból... Nem is ritkán és nem is keveset... :)
Persze mostantól ki sem veszem a tokjából és nem utaztatom a laptoppal egy táskában, mert mindig akkor következtek be a bajok...
...mert tanulok én is a hibáimból... Nem is ritkán és nem is keveset... :)
posted from Bloggeroid
ugye mondtam...
... hogy vége a gyakori bejegyzéseknek, amint visszaérek a munkahelyemre..
... az utóbbi héten 2 hétköznapot ügyeltem, 4 nap szakrendeltem, két nap tartottam 2x 50 perc előadást szakorvosjelölteknek (számomra is merőben új témákról, ezért az előadásokat utolsó pillanatig gyártottam), és tartottam egy darab gyakorlatot is az orvostanhallgatóknak... emellett két külső konzílium (az egyik legalább házhoz jött, a másikhoz nekem kellett ágy mellé mennem), illetve egy ügyeletben én voltam a rezidens szuperese telefonvégen.... Ja és én voltam az osztályvezető, mert ő épp ezen a héten szabadságon volt, így majdnem kétszer annyi beteget kellett az osztályon is elrendezni, dönteni, zárót írni ....
... jövő héten még mindig 4 szakrendelés, de legalább egyik sem ügyelet után, és az osztályvezető is visszajön szabadságról...
... már látom, hogy a rákövetkező hét már merő unalom lesz az amúgy szokásos 2 szakrendeléssel és osztályos tevékenységgel és ismét onthatom a blogbejegyzéseket... :)
... az utóbbi héten 2 hétköznapot ügyeltem, 4 nap szakrendeltem, két nap tartottam 2x 50 perc előadást szakorvosjelölteknek (számomra is merőben új témákról, ezért az előadásokat utolsó pillanatig gyártottam), és tartottam egy darab gyakorlatot is az orvostanhallgatóknak... emellett két külső konzílium (az egyik legalább házhoz jött, a másikhoz nekem kellett ágy mellé mennem), illetve egy ügyeletben én voltam a rezidens szuperese telefonvégen.... Ja és én voltam az osztályvezető, mert ő épp ezen a héten szabadságon volt, így majdnem kétszer annyi beteget kellett az osztályon is elrendezni, dönteni, zárót írni ....
... jövő héten még mindig 4 szakrendelés, de legalább egyik sem ügyelet után, és az osztályvezető is visszajön szabadságról...
... már látom, hogy a rákövetkező hét már merő unalom lesz az amúgy szokásos 2 szakrendeléssel és osztályos tevékenységgel és ismét onthatom a blogbejegyzéseket... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)