vasárnap, október 26, 2014

vége...

... a firenzei napoknak, holnaptól ismét nagybetűs Élet, ezért vége a gyakori blogbejegyzéseknek is...

... legalábbis nagy valószínűséggel.

csütörtök, október 23, 2014

arról...

... van valakinek információja, hogy mi történik akkor, ha utolsó este számolom meg a szoba sarkait egy új helyen és kívánok ezt követően valamit...? csak mert első este belealudtam a sarkak számolgatásába, de azért nem szeretném, ha az új helyhez köthető kívánság kiaknázatlanul maradna...

szerda, október 22, 2014

egyik bokám...

... vonzóbb, mint a másik, legalábbis a szúnyogok számára, mert ma fürdéskor a bal bokámon 9 csípést, míg a jobbon egy darabot számoltam össze. Hogy mi lehet az asszimetria oka, nem tudom, ezért tippelek a vonzalomra...

... végülis lehetne rosszabb is, ha mindketten egyformán nagyon vonzóak lennének (legalábbis a szúnyogok számára...), de attól még nem vigasztal, hogy úgy nézek ki mint egy atípusos rózsahimlős (mert a lábamon és nem a hasamon), tele viszkető pöttyökkel.... de már csak néhány napig szívják a véremet...

... csak utánam ne jöjjenek...

kedd, október 21, 2014

Végre végre...

... nem orosznak néztek rögtön (pedig becsszóra nem szőke a hajam és nem kék a szemem), hanem franciának tippeltek az olasz akcentusom alapján... :)

De a piacjárás még hátravan a visszautazás előtt, ott még bezsebelhetem az orosz nemzetiséget... :)

posted from Bloggeroid

A villamos is aluszik... :)






Szép álmokat nektek is... :)

posted from Bloggeroid

hétfő, október 20, 2014

és hát persze nem is én lennék...

... ha a végső beszámoló leadása előtt 2 órával, amikor úgy döntöttem, hogy egyben a dokumentáció, hadd menjen, akkor derül ki, hogy valami proxy inkompatibilitás van a hotelből áradó internet és a honlap között, ahova a kifejezetten nagy file-okat kellett volna feltöltsem.
... és hiába pattintottam ki a recepcióst a helyéről (akivel a kutyája is együtt ügyel így éjszaka, helyes kis tacskó - mármint a kutya, a recepciós nő és segítőkész volt), az ő gépéről sem akartak átmenni a file-ok, így végül előkerült a jolly joker = bátyó, akinek valahogy dropbox-on keresztül átimádkoztam a 10 megás tömörített file-okat a hallban üldögélve (mert persze minden szkennelve kell, és lehetőleg minél több oldalban), majd teamviewerrel elnavigálhattuk kettesben a dokumentumokat a nem igazán felhsználóbarát felületen - ami ráadásul valami miatt a megszokott magyar helyett még angolul is jött be, hogy még komplikáltabb legyen az élet...
... na de végül sikerült mindent feltölteni, és kb 40 perccel a határidő előtt megnyomni a "véglegesítés" gombott...

... most szívesen meginnék egy kis szíverősítőt erre az ilyedelemre, de a legtöményebb ital körülöttem pillanatnyilag a csapvíz, mert még az ásványvizem is elfogyott ma reggel...

álmosos...

... és táblázatolós és szomorús...

Hiába dolgozgattam végig a hétvégét, és tegnap éjjel kettőig írogattam a záró beszámolómat, még mindig nincs kész a teljes dokumentáció, mert olyan feladatok maradtak hátra, hogy pl. 3 tavalyi kongresszusról írjak egy oldalas beszámolót... kac-kac-kac... én már azt is elfelejtettem, hogy az idén szeptemberi kongresszuson mi volt említésre méltó (ja igen, arról is kéne írjak még beszámolót, tehát akkor +1...), nemhogy tavaly...

És persze a hivatalos blogom, amit nagyon elhanyagoltam (a tudományos írói vénám még vékonyabbacska, mint a nyüszögős-csereberés...), szintén még egy hosszabb bejegyzésre vár visszamenőleg szeptemberre, úgyhogy ma éjszaka hosszasan fogom még szidni a fejemet, hogy miért is gondoltam, hogy a blogolás lesz a legkisebb nyűg a vállalások terén és abból jönnek be az olcsó plussz pontok...

És ha ez még nem lenne elég, holnapra egy gyors statisztikát is kell még futtassak itteni főnökömnek egy olyan adatbázisból, amit kb 3-4 napig kellene csak tisztogatni - ezért lesznek ezek csak előzetes eredmények, utána mindent úgyis lehet futtatni legelölről - nem beszélve még a kódolásokról, mert számos paramétert kell még származtatni az alapadatokból.

És ha még mindig nem lenne elég... ma reggelre kicsit megduzzadt az egyik szemhéjam és fájdalmas... Ha nem szúnyogcsípés (aminek megvan az esélye, bár nem túl nagy, mert nem viszket, de fáj), akkor viszont roppant nagy szemészeti tapasztalataim szerint ez bizony árpa lesz, de miért pont most először (nem emlékszem, hogy lett volna ilyen), miért épp Firenzében, és miért épp ezerakárhány km-re attól a felségterülettől, ahol a patikában egy pecsétszámra bármit kérhetek magamnak - beleértve antibiotikumos szemkenőcsöt... Ezért az egyért megéri orvosnak lenni, hogy gyorsan menedzselheted az ilyen apró bosszantó dolgokat.

És akkor most vissza az adatbázishoz és szívem csücskéhez, az SPSS-hez. Azért annyiban sokkal jobb helyzetben vagyok most, hogy 2011-ben Albinó kb 3 percenként lefagyott, amikor együtt volt megnyitva az SPSS bármi mással (Word, Excel vagy Power point) és mindent ötször kellett megcsináljak, mire el tudtam menteni civilek számára is érthető táblázatokba, ábrákba az eredményeket... Öcsike (az új gépem, 4 giga belső memória ; )) ezzel szemben játszva futtat egyszerre több programot is az SPSS mellett- muszáj neki, ilyen gazdával, nem lehet, hogy egyszerre csak egy program legyen megnyitva... :)

vasárnap, október 19, 2014

létezhet olyan...

... hogy felnőttkorára lesz az ember figyelemzavaros? Mert ha nem, akkor is én igen... Be kell vezessem megint a pomodoro technikát, egyszer bevált egy napig (szakvizsgára készülés közben) - és nekem most pont a mai napot kellene maximálisan kihasználnom...

szombat, október 18, 2014

Tegnapi szendvics

Végül hamburger lett, J. meghívása alapján, jót beszélgettünk közben, a fotó pedig elmaradt (mert ugyebár egy viszonylag klasszikus hamburgert bárki el tud képzelni magának :) ).

Vannak olyan emberek, akikkel ha 3 évig nem találkozol, mégis ugyanott tudjátok folytatni a beszélgetést, ahol hajdanán abbamaradt, és beszélgetés közben mindig az érzésed, mintha a te életedet mesélné ő is, annyi az egyezés... És a hasonló szemlélet.

Hát ilyen J.

posted from Bloggeroid

péntek, október 17, 2014

San Genato park

Egy kis esti séta egy új parkban egy barátnővel...











posted from Bloggeroid

A munka kezdetére várva...

Ma reggel munkába menet azon gondolkoztam, hogy utána kellene nézzek, milyen a pikkelysömör előfordulási gyakorisága a bennszülött törzskönyvezett olasz populációban, erről a betegségről ugyanis köztudott, hogy a krónikus stressz is provokálhatja és ronthatja is a lefolyását.

Szerintem szignifikánsan alacsonyabb, mint akár a bevándorlóké, akár a kelet-közép-nyugat európaiaké..

És vajon történt már összehasonlító tanulmány a görög-olasz-spanyol-portugál népek között, esetleg összehasonlítva Európa legboldogabbjaival: a hollandokkal és mintha mostmár a dánokkal is...

Persze a napos órák és genetika szerepe sem elhanyagolható tudom, de ha ugyebár pont azt a napi 8 órát tölti az ember a munkahelyén, ameddig rendesen süthetné a nap, akkor már csak esetleg a hétvégi napfényt kell megemlíteni a vizsgálat limitációi között.. A genetikát pedig szintén megemlíteni a befolyásoló tényezők között...

Hát ilyeneken gondolkozom a reggeli csendes emésztése közben, a munka kezdetére várva...

... Ha ugyanennyit gondolkoznék a saját tudományos dolgaimon is...

posted from Bloggeroid

csütörtök, október 16, 2014

szendvicsmánia :)

.. ma hazafele tartva a Klinikáról találtam egy jó kis helyet kb. félúton a hotel és a Klinika között (azaz mindkettőtől kb. 4 percre), ahol nagyon szimpatikus és sokfajta olasz szendvicset árulnak (ez mondjuk minden ilyen kis beugró olasz bárra igaz, és szerencsére bőséggel akad belőlük ebben a városban). A mai nap választása: finocchini (ez maga a kissé speciálisabb kenyérke, amibe teszik), ruccolával, paradicsommal és azzal a finom vékony sonkával, amelyiket oly igen szeretem. :) Mivel már szikrázott a szemem az éhségtől, sajna nem fotóztam le, de ha ismét sorra kerül, akkor pótolom a hiányt. :)

Holnapra a gombakrémes sonkás szendvicset néztem ki...

Egyik nap talán még a vegetáriánust is megkockáztatom, mert szemrevaló helyre kis szendvicsnek tűnik az is - hiányosságai ellenére... ;)

szerda, október 15, 2014

összkomfort... :)

... ugyebár van kábeltévé és százakárhány fogható csatorna is a honlap szerint, csak az nem szerepel ugyanott, hogy ezek mind olaszul vannak (tegnap fél órát kattogtattam a távirányítót mire végre rájöttem, hogy itt nem terem számomra babér, még a Euronews is olaszul van... :) )...

... és van kád is, amit tegnap este végre kád formában is igénybe vettem, ugyan annyira hangos a páraelszívó, ami automatikusan bekapcsol a villany felkapcsolásakor, hogy este 10-kor már nem volt szívem villanyfénynél fürdeni, de a mobilomon van (3 percenként kikapcsoló) elemlámpa is, így végül mobilról zenehallgatás és valódi könyvolvasással egybekötött elemlámpafényes hangulatos fürdőzést tartottam.

Ma pedig letöltöttem egy olyan elemlámpa alkalmazást is, ami nem kapcsol ki 3 percenként... :)

ne várjatok vissza...

... mert néhány napon belül úgyis megesznek a szúnyogok...

... napi 7-8 szúnyog ártalmatlanítása ellenére már csípés díszíti az arcomat, karomat, lábamat, nem beszélve a pólóból kivillanó nyakamról és dekoltázsomról...

kedd, október 14, 2014

Bakihegyek...

... bár lehet, hogy ezzel tökéletességem látszatát végleg eloszlatom, de úgy döntöttem, hogy időnként megosztok veletek egy-két olyan apró mozzanatot az életemből, amikor az esemény megtörténte után egy-ké-há napig jön, hogy a fejemet a falba verjem, vagy ne merjek az érintett emberek szemébe nézni.

Ez itt a legfrissebb:

... régi olasz főnökömmel kissé akadozik a kapcsolattartás, és ezért részben én is felelős vagyok, mert ugye az sem normális, hogy ő értesül utoljára arról, hogy akkor ezen a héten érkezem a Klinikájára, de az sem normális másfelől, hogy elvárja, hogy egyéb munkáimat - beleértve azt a csekély osztályost és ambulánst, ami időnként naponta összejön sutba vágjam és másnapra legyen kész a cikk/absztrakt/miegymás...

... és mivel amikor neki írnom kell, mindig görcsbe rándul a gyomrom és szeretnék profibbnak látszani, mint amilyen vagyok (és nem mellesleg a legnagyobb nevek közé tartozik a szakmában), ezért bátyómmal le szoktam ellenőriztetni a leveleim tartalmát és ő mindig észreveszi azokat a mizériákat a névelőkkel, amiket én egész biztos soha nem fogok levetkőzni.

... így lett most is, megírtam az emailt angolul szombaton este, hogy hétfőn akkor érkezem, aztán a tárgyba beírva valami hasonlót, hogy " bátyó, légyszi légyszi nézd meg, hogy jó-e így, mert nagyon fontos és sürgős" elküldtem neki, és ő persze vissza is küldte, és én megnyugodva kijavítottam és vélhetően továbbítottam az olasz főnöknek, mert a válasz levelében (rövid, velős és némileg hűvös) a tárgyban még mindig ugyanaz a magyar kriksz-kraksz volt, mint amit bátyónak szántam (de legalább az emailben helyesen szerepeltek a dolgok...). És ezt a levelet még két további itteni kollégának is továbbította, akikkel fel kellett vennem a kapcsolatot... az egyik láttam, hogy használja a gúúúúgle fordítót, remélem a másik még nem fejlődött idáig...

Csak kicsit sápadtam el és vert le a víz, amikor megláttam a szerencsétlenkedésem eredményét - és azon nyomban kikapcsoltam a gmail-ben azt az opciót, hogy összefűzi az összetartozó leveleket, mert ilyenkor egy idő után már nem lehet látni, hogy mi is szerepel a tárgyban...

Itt a baki vége...

... de egész biztos lesz másik...

hétfő, október 13, 2014

itt lakom látod...

... ez az a hely, ahol a következő majdnem két hét valószínűleg nagyobb részét el fogom tölteni (mert ugyebár dolgozni jöttem, nem nyaralni, és mivel van ingyen wifi, annyira nem fogom törni magam, hogy valakinek az irodájában félig útban másoknak kelljen dolgozgatni).


Az éjszakai utazás után, bár szerintem kb. 7 órát aludtam kisebb megszakításokkal (amikor helyreropogtattam a nyakamat, derekamat a nem teljesen fiziológiás alvópozíció miatt) azért délután még ledőltem egy kicsit aludni, amiből a szomszéd igazán nagyon olasz család zajai ébresztettek... egy elefántcsorda ehhez képest visszafogott társaság... :) Csak reménykedni tudok, hogy igazi olasz létüknek megfelelően nem 6-kor kelnek reggelente (a gyerekek sem)...

vasárnap, október 12, 2014

Mar csak

...14,5 ora es Firenzeben leszek... Ha tenyleg bevalik a mondas, hogy minel kevesbe akarok valahova menni, annsl jobban fog telni, akkor ez lesz eletem legszuperebb nehany napja...

... Miert erzek megis halvany ketseget ezzel kapcsolatban... ?

... Probalom tudatositani, hogy eddig mennyire meg tudtam utolag magyarazni, hogy mikor miert kellett pont ott lennem, ahol, de ez most valahogy nem vigasztal, egy nyugodt hetvegeert a fele kiralysagomat odaadnam. :)

De ha majd kiderul, hogy ezt az utat most miert is kell megtennem, megirom ide...

A masik Firenze cimszavakban: Apum (ez a legfontosabb), 2 dij, egy osztondij es hogy megtanuljam ertekelni a Fonokomet...

szombat, október 11, 2014

... és megint...

... beigazolódott, hogy nem tudok megfelelő prioritásokat felállítani, mert megint a legfontosabb dologra jut végül majdhogynem a legkevesebb idő. Na de hosszú az éjszaka és csak 8 zárót kell majd megírjak még a pályázati záró beszámoló megírása után, reggelig talán még néhány ambuláns kartonra is marad idő... .. elvégre aludni a buszon is lehet majd holnap este...

csütörtök, október 09, 2014

csoda :D

... 10 perce megkerült a bankkártyám, amit ma csak azért nem tiltattam le, mert nem jutott rá időm a szakrendelés mellett... :D (még az Interspaaaart is felhívtam, mert arra még emlékeztem, hogy ott még megvolt és hátha véletlenül fizetés után ottfelejtettem - de nem) ... nem hagyott nyugodni, hogy ennyire szórakozott vagyok, és még egyszer feltúrtam néhány papírkupacot - záróírás helyett... :) és hát az egyik kupac alján (amit egyszer futólag már néztem) találtam meg a kártyát... a dologhoz hozzátartozik, hogy anyukám fogta meg ezt az ominózus papírkupacot és helyezte a lakás olyan pontjára, ahol kevésbé szembetűnő - ebből is látszik, hogy csak baj származhat abból, ha valaki rendet próbál vágni a körülöttem levő káoszba... ;)

kedd, október 07, 2014

mai minusz...

... a mindig mosolygós, nyugodt természetű, nem rohangászós, de rendületlenül dolgozó nővér, aki mellém van beosztva az ambulanciára, majdnem elájult a folyosón... csak úgy... ... azt hiszem, kicsit túl vagyunk terhelve mindannyian... ... én az alvással kompenzálok... lehet, hogy tényleg jobb, hogy nem érkezett el még a gyerekvállalás ideje, mert akkor munka után szóba se jöhetne az a néhány órás beágyazódás... Egyébként a vicces dolog az egészben az, hogy az egyik rezidensünk, aki most épp belgyógyászaton van gyakorlaton, elmondta, hogy ott lényegesen kevesebb a szakorvosokra jutó napi rutin munka, mint nálunk - pedig a mi szakmánkat eléggé nyugisnak tartja mindenki - aki nem dolgozik nálunk 1-2 hónapot. Csak 3 szakorvost küldene még a Fennvaló, és akkor egész jól el lehetne boldogulni...

most épp úgy tűnik

... hogy életemben először elveszítettem a bankkártyámat (egyszer korábban ellopták, de az ugyebár más kategória...).

... most vagy a szenilitásom, vagy a szétszórtságom fokozódik.... de vajon melyik a kettő közül...?


Ahogy a Queen is mondja: I'm going slightly mad...

vasárnap, október 05, 2014

lecke nekem, az autósnak...

soha ne mondd... 

... a mai nap tanulsága, hogy soha ne mondjam többet, hogy "mostmár, hogy végre ezen az úton vagyunk, többet senki le nem téríthet róla, még ha útjavítás miatt útlezárás is lesz"...

... hát lett 20 km-rel a hazaérés előtt útlezárás és rendőri elterelés bele a kivilágítatlan semmi közepébe, de aztán szerencsére kb 25-30 perc bolyongás és konvojban vonulás után felfénylettek a város fényei és végre hazaértünk.

... itthon derült ki, hogy halálos baleset miatt történt a teljes útlezárás, ami egy meggondolatlan előzés miatt következett be, és vélhetően a szabályosan közlekedő szembejövő autóban ülők egyike az áldozat...

... ilyenkor kicsit elbizonytalanodok, hogy kell-e nekem autóval közlekedni...?

szombat, október 04, 2014

na hát akkor

... irány Firenze... ismét. Szálláshelyet már múlt héten lefoglaltam, a buszjegyet azonban csak ma, mert mostanra körvonalazódott, hogy tényleg el tudok menni, marad ember az osztályon (és nem csak beteg, hanem egészséges is, aki rendezze a betegeket... :) ). Egyébként így utólag belegondolva, repülővel is mehettem volna, mert épp csak hogy, de kijött volna valószínűleg az ösztöndíjból - na de a lüke spórolós fejemmel nem volt szívem háromszor annyit kiadni a repülőért, mint a buszért. És mivel buszozni is szeretek, és éjszaka még jobb is el lehet merülni a saját sorsom feletti töprengésben egy-egy ilyen hosszabb buszos utazáson, ezért nem olyan drámai az a 15 órás út, amit meg kell tenni. Oda-vissza.

Most egész biztos nem fogom molesztálni a Porcellino orrát, mert őszintén szólva szívesebben mentem volna Berlinbe statisztikázni, de hát ott nem volt Porcellino, nem volt mit simogatni... habár, ha jobban belegondolok, mintha kétszer lettem volna Berlinben eddig, igaz, mindkétszer hivatalos úton...
... lassan képtelen vagyok észben tartani a kalandozásaim színterét. :) Eljött az ideje a világtérképnek és a színes gombostűknek...
... vagy a rendszeres Cavinton infúziós kezeléseknek...

...vagy is ;)