frissen és üdén...

.. indítottam ma a szakrendelést, legalábbis én azt hittem, hogy meglátszik rajtam, hogy most szinte 1,5 hétig széles ívben elkerültem mindent, ami szellemi munka. Erre a 6. beteg, aki végre már ismerős is volt arcból, megjegyezte, hogy látszik rajtam, hogy fáradt vagyok... Hát ennyit az üdeségről. :) Mondjuk biztos jobb esélyekkel indultam volna, ha nem pont mostanában esedékes az óraátállítás, de így egyszerűen esélytelen, hogy egyszer már kisimultan induljak munkába.

a nagy túlélő :)

Január közepén kaptam ajándékba, néhány hetet jósoltam neki tekintettel a korábbi itthoni "virágéletbentartó" akcióimra, de legnagyobb meglepetésemre eddig kitartott, még a 1,5 hetes szabadságom után is életben van: ezért gyorsan lefotóztam, hogy megörökítsem ezt a bravúrt.
Az persze jó kérdés, hogy fog-e még valaha virágozni, ha most apránként lehullatja a szirmait. Ez is egy elég kritikus pont ugyanis az orchideák életében...

egy kis tavasz :)

Moldvából...:)

megmérettem...

.. és kevésnek találtattam.

Kb. 7 év után kitették a blogom szűrét a transindex.ro-ról, ahova hajdanán tudtom nélkül, de legnagyobb meglepetésemre kerültem fel... Amúgy a törlés még 2013 decemberben történhetett, ott szakad meg az archiválás, de én csak most vettem észre - ebből is látszik, milyen intenzíven nézem a statisztikákat... :)

De nekem így is jó.

nosztalgia... :)

.. vagy inkább - emlékek rögzítése az utókor (és magam számára)...

A kifolyt paradicsomlés napon történt, még mielőtt a paradicsomlét készítőjétől beszereztem, hogy épp indulni készültem volna hozzá és családjához vasárnapi ebédre, amikor meglepődve konstatáltam, hogy az autóm megint nem nyílik a gombok nyomogatására, és a riasztó fénye sem világít... épp úgy, mint amikor 3 nappal Szöszike megvásárlása után először merítettem le teljesen az akkut. És mivel kétszer ugyanazt a hibát nem követem el (általában) és az előző ominózus eset után akkumulátort cseréltem és azóta mindig figyelek a lámpák kikapcsolására, ezért néhány percig nem is tudtam felfogni, hogy mi okozhatta ez alkalommal a teljes áramtalanságot... Aztán rájöttem az ablaktörlők függőleges pozícióba dermedését látván, hogy ezúttal bizony az előző esti viharban és esőben parkoláskor az ablaktörlőket hagytam bekapcsolva, amik ezek szerint egész éjszaka törölgették még az ablakot - kilefulladásig... újabb dolgot tanultam meg (Szöszike képzés lecke n+1), hiába áramtalanítom az autót, ha az ablaktörlő úgy marad, bizony jómunkásemberként teljesíti a feladatát tovább- egy adott pontig. ... és mivel az autóm továbbra is megőrizte azt a jó (de ugyanakkor meglehetősen bosszantó) szokását is, hogy ilyenkor minden ajtó teljesen lezár és kulccsal nem is lehet kinyitni, kivéve a csomagtartót, így megint kezdetét vette a szomszédok számára meglehetősen szívderítő látvány, ahogy ünnepi ruhában ki-be mászkálok a csomagtartón keresztül a vezetőülésre, hogy felnyissam a motorháztetőt a későbbi "bikáztatáshoz"... egyszer ugyebár már fontolgattam, hogy veszek ilyen kábelt és esetleg egy kis akkut is, amivel magam is meg tudom oldani a problémát, de utána úgy döntöttem, hogy úgysem lesz hasonló problémám a közeljövőben.

Hát lett. Vasárnap ebédidőben. Eredmény: az összes interneten elérhető autómentő vélhetően lehalkította a telefonját és emiatt végül a barátaimat kezdtem el hívogatni. Ez vezetett végül eredményre, mert kiderült, hogy időnként a taxisok segítenek hasonló esetben. A kedvenc taxitársaságomat felhívva elárulták, hogy van ilyen szolgáltatásuk is, az "indítás", ami kerek 3000 ft-ba kerül és végül is félórán belül "szikrát kaptam" és indulhattam ebédelni a barátaimhoz...

.. hát itt a mese vége... a tanulság pedig egy mondattal feljebb. :)

az igazi

Patch Adams (Hunter Doherty "Patch" Adams) - a POTE honlapról beszerezve. :)

Ha egyszer nagyon elszánom magam, még az is lehet, hogy lefordítom ezt a Patch Adams szócikket a wikipédián magyarra, csak mert az élete megérdemli, hogy azok is elolvassák, akik nem tudnak angolul. De ha valaki ebben megelőzne, én azt sem bánnám. :)

jártamban-keltemben... Hotelek Moldvában.

Hotel Eden***, Campulung Moldovenesc (Moldvahosszúmező)

Hotel Moldova, Iasi (Jászvásár)

Csak hogy lássátok, azért nemcsak csendben, de mozgásban is vagyok... :)

gyönyörű

véletlenül bukkantam rá, nem a "fájdalom" szóra kerestem jutubica videót... :)

"Happy" magyarokkal

Tegnap este az igazi és egyedi Patch Adams előadásának végén és ma reggel az autóban is ez a szám szólt:

Elhatároztam, hogy egy darabig ezentúl minden reggelt ezzel a számmal indítok, hogy könnyebben túltegyem magam a hajnali ébresztés okozta stresszen. :)
Egyébként pedig még kettőt kell aludni és kezdődik a szabadság. Csak már holnap este lenne...

hihetetlen...

... hogy 7,5 deci paradicsomlé milyen nagy felületen tud szétfolyni az autóban...

morog...

.. ma kimorogtam magam egy jó időre (legalábbis most így érzem, kifáradva, de jólesően).
.. de ha továbbra is annyi emberi hülyeséggel találkozom, mint a napokban, tényleg keresek egy olyan helyet, ahol nem kell kommunikálni emberekkel, azon aggódni, hogy ki hogy értelmezi a gyógyszerszedést, illetve a "lássa orvos az adott elváltozást" felszólítást (amire egyesek a férjüket küldik maguk helyett a háziorvoshoz, hogy az írjon fel valamit), és keresek egy szakmát, ahol el lehet titkolni az eddigi éveket és csendben tenni a dolgomat úgy, hogy senki ne szóljon közben hozzám.
.. mai befutó állás: házvezetőnő a némasági fogadalmat tett remeténél (aki lehetőleg vízen és kenyéren akarjon élni...).

napi aktuális vers

Garai Gábor: Jókedvet adj
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.


---------------------

ez az, amit napról napra egyre jobban elveszítek magamból...

félreolvasás :)

"Transamerica" amerikai filmdráma helyett "Transzaminázok"... ... éreztem, hogy valami nem stimmel.

spontán ébredés...

... 3 hete a ma reggel lett volna az első alkalom, amikor nem kell legkésőbb 6:40-kor kipattanjak az ágyból, mert ügyelni/dolgozni kell menni. Erre 6:22-kor kinyílt a szemem, rácsodálkozott a kivilágosodott szobára és mivel 20 percig nem tudtam rendesen visszaaludni (egyszer elnyomott ugyan a buzgalom, de akkor épp havas tájon egy gleccserbe készültem belecsúszni, amiben ugyan forró víz volt, de tudtam, hogy nincs erőm onnan kihúzni magam...), úgyhogy inkább felkeltem. Az is igaz,hogy tegnap este 10-kor már édesdeden aludtam, mert egyszerűen már képtelen voltam nyitva tartani a szememet. ... ha már így alakult, hasznos és eseménydús napot tervezek, csak vidám zenékkel a háttérben, belvárosban mászkálósat és bevásárlósat és még misére is elmegyek. Mindenkinek szép vasárnapot! :) Uff.

... és most

... be az ágyba 5 kötelezően elolvasnivaló cikkel meg egy bögre teával (mostanában jobban ébren tart, mint a kávé), holnap reggelre kellene elkészüljön a hétvégi előadásom és véglegesítsem egy betegem esetbemutatóját, akit nem én fogok bemutatni. Lehet fogadni, meddig bírom az ágyban fekvést és nemalvást... :) én kb 25-30 percre tippelek. ... az előadás holnap reggelig befejezésére pedig per pillanat semmi reális esélyt nem látok.

hétfő reggel... :)

Most találtam Szabó László "Hétfő reggel" című számát. :) Nagyon igaz.

A mai nap nagyon fárasztóan indult, megtűzdelve egy undok beteg általi morgással: nem rám szórta átkait, hanem az asszisztenciára, mert várnia kellett egy akut beteg, egy másik kolléga és azok miatt a betegek miatt, akikkel még életemben nem találkoztam és próbáltam kiszűrni a zűrös történeteikből a hogyan továbbakat (nála pedig már úgy tűnik, hogy sikerült egy működő kezelést beállítanom, mellesleg táppénzen van és majd egy hónap múlva akar visszamenni dolgozni)... ez mindig nagyon megvisel, részben ezért is érzem naponta 3x, hogy jó lenne más munkahely után nézni, unok már bocsánatot kérni, ha várni kell rám (és még véletlenül sem azért, mert unatkozom és a körmöm reszelgetem a betegekkel való foglalkozás helyett...). Utána még jött egy kis invazivitás is, amit szintén nagyon utálok, amint a beteg fölé hajoltam, elöntött az adrenalin és éreztem, hogy elkezd remegni előbb a hasi aortám, majd a kezem is átveszi ezt a ritmust. Szerencsére akkor már jó helyen voltam és végülis sikerült a beavatkozás, de nekem ez akkor is akkora lelki trauma, mintha saját magamon végezném el - hmm, nem, annál is nagyobb... Volt azért jó dolog is úgy a nap végére (nem beszélve arról, hogy ma sikerült itthon felejteni a mobilomat, ezért sokkal csendesebben telt a nap :) ), az egyik betegtől kaptam egy írószert, amin a keresztnevem szerepel, és azt írja a dobozon (sablonszöveg), hogy varázslatos a személyiségem. ;) hát nem elbűvölő? :) és a beteg megköszönte, hogy ennyit foglalkozom vele. Pedig csak teszem a dolgom.

Mai szerzeményeim :)

busójárásból: fülbevaló és hűtőmágnes :)

életképek...

.. ezúttal én életem képe. Évente egyszer eljutok a kozmetikushoz, hogy korábbi vöröses hajam megbarnulási tendenciáját nem követő szempilláimat megfestessem, hogy legalább kicsit kiemelje (amúgy) csodaszép tekintetemet (mert a női praktikáktól nekem sajnos megfájdul a fejem). Ez idén szerda este történt meg. Csütörtökön reggel bemegyek a nővérszobába valamit kérni, néznek rám mindahányan töprengve, reggel még néhányszor beleszaladok ezekbe a merengő tekintetekbe, majd kb 1,5 óra múlva az egyik nővér már nem bírja tovább, bejön utánam az orvosi szobába és megkérdezi, hogy minden rendben, mert hogy valahogy furcsán nézek ki, csak nem vagyok beteg...? Mindannyian észrevették és megbeszélték egymás között, hogy valahogy megváltoztam... Hát ennyit a megszépülésemről... betegnek néznek... és még fizettem is érte... :)