ablakok és párák...

... és hát természetesen bepárásodott tegnap reggelre Szöszike szélvédője elől és hátul is, én pedig még természetesebben előtte nem olvastam el a szakirodalmat. Úgyhogy törölgettem papírzsebkendővel a szélvédőt, csak hogy kilássak valamennyire vezetés közben, és közben két percenként lelkesen kapcsolgattam a műszerfalon a gombokat, hátha valamelyik fűtés-hűtés beválik...

... most már utánanéztem azért kicsit a problémának, anyu is jó tanácsot adott azzal, hogy le kellene belülről takarítani az ablakot alkoholos tisztítóval (olvastam erről több hozzászólást is, hogy működik, bár először szkeptikus voltam) és találtam még néhány irányt, amerre el lehet indulni, ha a tisztítást követően még mindig párásodik az ablak.

... közben azért elkezdtem gondolkozni, hogy tizenévvel ezelőtt ezekről pl nem emlékszem, hogy lett volna szó a sofőrsuliban, pedig lehet, hogy nem ártott volna... igaz, hogy lassan már csak arra emlékszem, hogy az autóban, amivel tanultam, nem működött gyakorlatilag semmi a műszerfalon - nem is tudom azóta sem, hogy melyik gomb mire jó... na de még hosszú a hétvége... :)

mai egyik feladat...

.. blogírás. Kötelességből. Borrrrrrzasztó. De ha a mai meglesz, már csak 13-at kell írjak, 13 hónap alatt. Csak ki ne fogyjon a téma. A tudományos életemről kellene ugyebár írjak ennyi bejegyzésben, de én ezt egy szóba bele tudnám sűríteni: "ajaj".

.. lesz még egy pályázatírás és belemerülni egy review megírásához szükséges irodalomgyűjtésbe, amire a Nagyfőnököt kérték fel, és amit némi meggondolatlan optimizmussal elvállaltunk hármasban, Ő, egy PhD hallgató és én, novemberi határidővel. Na hát erre mondom én, hogy ajajaj...

az őszt is szeretem :)

Kicsi Hang- Párizsban járt az ősz


És most itt van. Bár most kissé új szemszögből látom, mert el kell olvassam, mit kell tenni, ha Szöszike szemei bepárásodnak a hűvös esős éjszakák alatt... Újabb és újabb kihívások.

A téltől kicsit rettegek félek...

még gyűjtöm...

... a bátorságot, hogy az egy hete megjelent elsőszerzős cikkemre (amit két év alatt sikerült befejezni és ami egyébként a facebook-on is visszaköszönt pár napja...) érkezett első kommentárt elolvassam... :)

.... de már felvettem a tennivalók listájára.

Szöszike első betegsége

Röviden:
Az úgy volt...

... és aztán csatt... és hajgumi.

Kicsit részletesebben: ezelőtt kb 2 héttel ügyelet után délelőtt megkönnyebbülten vezettem haza, még büszke is voltam magamra, hogy milyen simán, motorlefullasztás és kapkodás nélkül megérkeztem. Persze hátravolt még a parkolás, volt ugyan pár kényelmes szabad hely kicsit távolabb, de hát ugye gyakorolni kell a parkolást és szembe kell menni a félelmeimmel, megsatöbbi és egyébként is megy ez nekem, miért is ne, apja lánya vagyok, meg anyjáé és nekik is megy, kinek gyakorlatban, kinek elméletben, de hát ezek alapján a véremben kell lennie... Ki is néztem a helyet pont a kuka mellett, kicsit szűkebbecske, de hát hátrafele be kell férjek... és elkezdtem manőverezni. Közben az egyirányú utcácskában megérkezett egy újabb parkolóhelyet kereső, vagy épp kiszabadulni vágyó delikvens az autójával, megállt és figyelte a manővereimet- amitől én felettébb ideges lettem, mert ezt nagyon utálom és nagyon nem tudom megszokni, hogy ne foglalkozzak mások véleményével, ne azon gondokozzak, hogy mostmár biztos türelmetlen és menne tovább, én pedig feltartom, pedig már benőhetne végre a fejem lágya ennyi idősen és függetleníthetném magam, a pszichiáterem is ezt mondaná, ha járnék hozzá, de hát tudom én ezt már az önfejlesztő könyvekből és párszázezer jótanácsból, amit a rokonok és barátok adtak eddig és adnak ezentúl is... de persze még nem tartok ezen a szinten a szellemi fejlődésem létráján, így két további erőtlen manőver után úgy döntöttem, hogy ez így már pont jó kell legyen, el kell nekem ott férni, így hát merészen gázt adtam.... Hát nem fértem el. Azazhogy szinte, csak jobb oldali tükröm ne lett volna (egyébként sem értem minek van, úgyis ritkán használom, inkább lelkesen forgolódok, bár tudom, hogy nem úri hölgyhöz való - és pláne nem felel meg teljesen a szakma szabályainak), ami így közepes méretű csattanással hátranyaklott és műanyag burka szerteszét állt, a tükör pedig 5000 kicsi értetlen arcomat tükrözte vissza, amikor ezek után kikászálódtam, a kukát kicsit (nehezen) odébbtoltam, kiszabadítottam, visszahajlítottam a tükröt és végre szembenéztem vele. Ezek után kudarcom színteréről a félig beállított autót kivezettem és a 100 méterre levő nagy parkolóba vittem, miközben persze az álom utolsó morzsája is elszállt belőlem és a lelki szemeim előtt 3 napos autószervíz, 2 fizetésem ellibbenése és hasonló szívderítő dolgok lebegtek.

Szerencsére voltak telefonos segítségek, mondtak márkaszervízt, és megnyugtattak, hogy hasonló dolgok másokkal is megtörténtek már (és még velem is meg fognak valószínűleg, de addig jó, ameddig csak kukával kerülök konfliktusba és nem másik autóval, ami esetleg még mozgásban is van..) és a történet vége végül egy másnapra Budapestről kézbesített, 3000 forintból megvett és kiszállított és baráti alapon beszerelt tükörlap lett, mert mint kiderült, a VW gondolt rám a kevésbé tapasztalt sofőrökre is és a tükör szárába beépített csuklós rész miatt az ütés nem volt végzetes a burkolatára és elektronikájára, csak a tükör részre.

Naná, hogy továbbra is szőke nőnek érzem magam... :) És az első tankolást még le sem írtam (na jó, azért ennyire nem volt vészes :) )

Remélem azért Szöszike is annyira ragaszkodik hozzám, mint én hozzá és mostmár felhőtlenebb lesz a kapcsolatunk és végre én is magabiztos barnahajú vezetőnek érezhetem magam (bár már épp tolatóradarokat kezdtem nézegetni a neten, és hamarosan szétnézek a NASA honlapján is, nincs-e valami kütyüjük még számomra, amitől biztonságosabbá tehetem magamat és a környezetemet ... )

(amúgy pedig várom, mikor üt be az a nagy szerencse, amit a román közmondás emleget, hogy a cserepek szerencsét hoznak - ha már így jártam...)

... hétfőtől ismét munka... :(

... kánikula még ugyan lehet, de számomra most véget ér a nyár... 

anyai aranyköpés :)

"Szépek a szemeid, csak úgy ki kellene hangoztatni..." :)

Friss anyai jótanács festetlen szemeimnek... :)

egyik legkellemetlenebb dolog....

... blogot írni, muszájból... nem tudtam, hogy mire vállalkozom, azt gondoltam, könnyen jött pontok egy pályázaton, mert azért van némi tapasztalatom már ebben a műfajban. Hát tévedtem. Nem is kicsit. Szokás szerint. Mert kicsit tévedni nem tudok, csak egyből nagyot, de azt jó sokat...

rohannak a napok...

... kezdek kicsit pirulgatnibarnulgatni, és ismét előbukkant az összes szeplőm, amik eddig téli álmot aludtak. :)
... a múzsáim is szabadságon vannak meghatározatlan ideig (de jó nekik, nekem hétfőn ismét kezdődik a munka), ezért nem ígérek semmi hosszabb lélegzetvételű alkotást - egyelőre.