folyadékegyenleg

... ma 4 kávét ittam és 1 pohár vizet (most jutott eszembe összeszámolni)...
... holnap megpróbálom fordítva...

! De egyébként ti mindennap igyátok meg a 1,5-2 liter folyadékot (orvosi javaslatra)!!!

Pillanatok 3....

L. bácsi, aki miatt a "Pillanatok" sorozatot indítottam, nemrég ismét az osztályon feküdt. Történetesen épp nagyon meg voltam hűlve, tüsszögtem és köhögtem 5 percenként, emiatt szájvédő maszkot húztam, hogy ne fertőzzem meg a nálam amúgy betegebb (de még nem náthás) embereket.

Láttam, hogy L. bácsi többször is rámnézett töprengve napközben...
Aztán egyszer a folyósón, amikor épp elszáguldottam volna mellette, odahajolt hozzám és suttogva megkérdezte:
- ... és doktornő, ha arra kerülne sor, hogyan tud ebben puszilkodni?
- Nyugodjon meg L. bácsi, megoldom valahogy...

pillanatok 2...

Betegvizsgálat közben:
....
- Doktornő, kérdezhetek én is valamit?
- Persze hogy kérdezhet O. úr.
- Mikor lesz a doktornőből rendes doktor? ... úgy értem olyan izé, mert most mintha még gyakornok vagy mi lenne...
- De O. úr, hát én már régóta rendes doktor vagyok, sőt a klinikán a rendesek közül is az egyik legrendesebb....


(a  szakorvosságra gondolt, mint utána kibogoztuk, de érdekes volt, ahogy a rendességet összehozta a szakorvosi diplomával... :) )

+ 1

... és ma még sikerült elküldenem a jelentkezésemet is a szakvizsgára, mostmár csak reménykedni kell, hogy oda is ér a hónap végéig, lesz még rajtam kívül más jelentkező is a szakomra és akkor májusban ha esik, ha fú, ha dörög, ha villámlik (amikor először felvételiztem ide, akkor épp dörgött és villámlott és jól eláztam, mire a vizsgáztatók elé járultam) nekifutok ennek az akadálynak - is.

... utána pedig lehet kezdeni a reszketést - mindenki másnak, aki a kezeim közé kerül... :)

azt hittem...

... hogy az angol nyelven tartott kongresszusi előadás után már nem lehet fokozni a "dudományos helyzetet" - de tévedtem. Éjszakába menően államvizsgaszerű dolgozatot bírálok tőlem meglehetősen távol eső (távolabb, mint innen gyalog haza...) témában...

... ha egyszer megtudom, hogy ki javasolt erre a megtisztelő feladatra (persze hogy jobb legyen, egyből két álomvizsgaszerű alkotás), azt hiszem hagyni fogom a sötétebb énemet előtérbe kerülni és hasonlóképp megkeseríteni az illető életét ...

... és most nem tudom eldönteni, tényleges bírálatot írjak, aminek még hasznát is veszi az illető, ha később tudományos(abb) pályára adja a fejét, vagy csak amolyan tessék-lássék-ügyes-vagy-fiam-hogy-ennyire-is-összehoztad szintűt, maximális pontszámmal és szűkreszabott megjegyzésekkel - hogy a jó helyezését ne rontsam el és NE ÉN törjem derékba egy ífjú karrierjét még az egyetemről kikerülés előtt...


(bár ha jobban belegondolok, engem pont egy, a vártnál kevésbé "fényes" álomvizsga röpített el oda, ahol ugyan a madár jár - mert galambból több is van itt a kelleténél, de mondjuk krokodil az nincs - viszont maximalista főnököm nem hagy nyugodni egyébként nagyon kényelmes és folyamatosan csak pihenésre csábító babérjaimon, hanem állandó jelleggel újabb szakmai kihívások elé állít taszít)

... na még alszom egyet a pontozásra.

;)

Történnek még csodák... megvan a vizsga. Bár amikor délután a gép végérvényesen beszippantotta a válaszaimat és elbúcsúzott, ebben cseppet sem voltam biztos, mert meglepően nehéz és kekeckedő teszt volt (ami még véletlenül sem a hétköznapi gyakorlatról szólt)...

Egyébként már megvan a következő két "nemzetközi" kiruccanás helye és ideje: az egyik Prága, még idén, a másik pedig jövő év elején: Kolozsvár. :) Most akkor feltérképezem az otthoni szállodák kényelmét is, mert eddig nem volt szerencsém hozzájuk (amúgy lenne ahol meghúzzam magam nem hivatalosan, de akkor már reményeim szerint tartunk egy szűk családi összeruccanást és másnak kell majd a hely :) ).

uff

... az esélytelenek nyugalmával, (vagy méginkább a nyugtalanok esélyével) hagyok fel a nézelődéssel az anyagban és fekszem le. Csak kb 3 hónap tanulással vagyok lemaradva, na de majd a szakvizsgára lesz alkalmam egyszer végigolvasni (bár a kérdés ismételten az, hogy időm ugyan vajon...).

... egyébként alig alig megy már ez a leülés és odafigyelés - hogy mi lesz itt májusban (ha el nem felejtek a következő másfél hétben bejelentkezni szakvizsgára)...?

felismerés

... úgy néz ki, hogy a munkahelyemre lettem allergiás, mert itthon egész jól érzem magam, ott viszont egész nap köhögőrohamaim voltak, valamint bánatosan trombitáltam...

... most akkor mitévő legyek...?

állapot

... miután kifújom az orrom, ha épp nem kell köhögjek és nem kell megszólalnom, akkor percekig tulajdonképpen egészen egészségesnek érzem magam...

... és végre van egy jó indokom, hogy egész nap pizsamában és fürdőköpenyben mászkáljak a lakásban... :)

... de azért a holnap reggeli lábkitevéstől kicsit tartok.

szakmai ártalom :)

biztos mindenkivel megesik, hogy valami mást olvas hirtelen az eredeti szöveg helyett - rendszerint olyasvalamit, ami a munkájával vagy az őt igencsak foglalkoztató gondolatokkal van összefüggésben (szerencsés? esetben a kettő egybeesik.. :) ).

a mai ilyen félreolvasatom a tv programmal esett meg: "ismeretlen hívás" helyett "ismeretlen hányás"... :)

buszos jelenet 2.

... ma délután munkából hazafele, fájó fejjel, tüsszentés által csiklandozott náthás orral, emiatt félig-meddig könnybelábadó szemekkel, illetve ezektől függetlenül lemerülő okostelefonnal a kezemben kapaszkodtam a tömegben, amikor egy közepesen jóképű fiatalember rámmosolygott... a hátam mögé is néztem, mert nem értettem a dolgot (tekintettel az előzőekben felsoroltakra)... aztán amikor leszállni készült a legény, ismét összeakadt a tekintetünk, és akkor már köszönt is, ugyancsak mosolyogva, és ekkor kezdett derengeni, hogy láttam én már ezt az arcot valamikor, ezen a héten, vagy múlt héten, csak akkor még fehér köpenyben volt és én épp gyakorlatot tartottam neki, és millió és egy (na jó, csak kb 10) sorstársának...

... és a mosoly és köszönés végre a helyére került...

... ezentúl már az arcmemóriámra sem dicsekedhetek (ámbár ugye ki figyeli ezeket az apróságokat:) )...

még egy érv...

... amellett, hogy akasszam le a fonendoszkópot a nyakamból ebéd előtt az, hogy ma például sikerült megúsztatnom a levesben a membrános részét, úgy, hogy még a nadrágomra is jutott a lecsorgó léből...

... még szerencse, hogy forró gyümölcsleves volt almadarabkákkal, így egyáltalán nem esett nehezemre érintetlenül kóstolás nélkül otthagyni ...  (persze valószínűleg még most is könnyeznék, ha épp valami finom gulyásleves lett volna terítéken...)

esik...

... a ma esti nagy elázás és a tegnap esti koncert margójára itt hallgattam meg Kern András "Esik" című dalát.... :) Szeretem nagyon az őszt, de a ma esti eláztatós szélviharos fellépését igazán kihagyhatta volna...

a koncert

Perceken belül kezdődik. :-)

Published with Blogger-droid v2.0.9